Szenteste

Kustra Ferenc: Csillog a fenyőfánk...

Tél van, jár a vastag kabát, sál, kesztyű,

Lovas szánon meg dukál a csengettyű.

Nincsen mínusz, pedig Apa, Anya, lánya

Fagyott árokvízben folyton korcsolyázna.

Faluszéli erdőben jön az este, hull a hó,

Életre kél családi, téli kis bújó-kunyhó.

Észrevették, hogy édes, kicsi angyal szállt suhogással.

Kezében óvatosan, védve fényt tartott ragyogással.

Öregek hangján hallani, sok-sok, aki nagyon magányos

Náluk egy gyertya ég, mikor leég, sötétség lesz, mi kormos.

Pedig a szeretet, ami önmaga

Képes az oly` nagy Isteni csodákra,

Lélekmelengető varázslatokra.

Angyal jött, hogy eloszlassa a karácsonyi sötétet,

Mert ő tudja, hogy oly` sok ember bizony már hitét vesztett.

Talán tömjénfüstben jöhet a megváltás... ég küld szelet.

A fa alatt érezni a csöndet, mikor fogjuk egymás kezét,

Együtt, halkan elénekeljük a karácsony örök énekét.

Szeretet ünnepe kitölti az egymás kezét fogók szívét.

Szinte csillog a fenyőfánk, sokféle dísz van rajta,

Mi tettük rá, látszott, ahogy kérte, nagyon akarta...

Most meg ott áll gyönyörködve az apraja és nagyja.

Szép ez világ, de bizony nagyon oda kellene tán` figyelni,

Szeretettel járni-kelni, együtt igazi boldognak lenni...

A tél fekete, még csak jön, bársonyléptekkel, de már közeli.

Udvaron a fák ágai versenyt deresednek hajammal,

Távolban hófödte hegyek, nincs köd, látszik ez alkalommal...

Odakint már mindent beterített az alkony sötét fátyla,

Későre jár, álmot szétszórja, ránk teríti és a tájra.

A szobában ég és nagyon világít a négy Adventi gyertya,

Fa alatt vannak az ajándékok, szeretettel, nem hozomra...

Én érzem is ezt a szeretet, mert két kéz van a két markomba.

Balogh József: Szenteste

Lassú harangszó mozdul,

távoli égig kondul,

jászol óvja Urát.

Nem sír, csöndes a Gyermek,

József, Mária, gyertek,

zengjünk halleluját!

Pásztor jó szava szólít,

áldott éjszaka gyógyít,

apró gyertyavilág

lobban, gyönge a fénye,

mégis röptet az égbe

fáradt, földi csodát.

Ringass, éj, puha párna,

altass, köznapok álma,

ébredj ünnepi Rend,

szóm, takarózz csak hittel,

gondom messzire vidd el,

fázik itt ma a csend.

Barna szemmel

Éhesen néz

Kis boci a jászolba

Édes füvet

Sárga szénát

Keres, enni jó volna

Arany sárga

Ragyogással

Áldás száll a világra

Csillag ragyog

Oszlat telet

Nyoszolyában fiúcska

Takarója

Kevés vagyon

Így érkezett el hozzánk

Vidám szívvel

Áldó szemmel

Nevet, tiszta lelke ránk

Olvassa ki barát s szeret

Kívánok boldog ünnepet!