Szilveszter 2016

Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,

Nézhetünk utána nevetve vagy sírva.

Sokan biz örömest búcsúznak el tőle,

Azt várják, hogy különb lesz a követője.

Itt állok magam is, azt óhajtom itten,

Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben.

Duduj Szilvia: Köszöntsük az újévet!

Szilveszter alkalmából az jutott eszembe,

Mi lenne, ha neked is jönne egy kis szerencse?

Búcsúztassuk együtt az óesztendőt,

S ünnepeljük együtt a sok jót, a jövőt.

Ünnepeljük meg azt, hogy egészségben élünk,

Ünnepeljük meg, hogy van akit szeressünk.

Gondoljuk végig ezt a régi évet,

Jövőre kívánjunk minden jót és szépet!

Éjfélkor millió sok pezsgődugó pukkan,

Petárda is szép számban: milliónyi robban.

Poharainkat egymással összekoccintjuk

És mindenkinek boldog új évet kívánunk!

Aranyosi Ervin: Szilveszterkor

Engedjük el ezt az évet,

hozott rosszat, hozott szépet.

Az újat kezdjük tiszta lappal,

legyél boldog éjjel-nappal.

Kísérjenek szép emlékek,

amik szíved mélyén élnek.

A jövőtől újat várok,

boldog új évet kívánok.

Álmodj velem

Gary Hun - Álmodj velem

Álmodj velem egy éjszakán,

Ha gond gyötör, ha bánt magány,

Álmodj, ha szíved összetört,

Hogyha a bánat meggyötört,

Álmodj, ha a sors ott talál

Az élet árnyékos oldalán,

Ha összeroppantott a bú,

S szorítja szíved sok tabu,

Álmodjál velem, és ne félj,

Bújj közel hozzám és mesélj,

Mondd el, mi lelkeden a súly,

Ha a rosszkedved szele fúj,

Álmodd, hogy mellemen halkan sírsz,

S kikönnyezed magadból a kínt,

Álmodd, hogy féltelek nagyon,

Hogy csókod visszacsókolom,

Álmodj velem, ha üres az ágy,

Álmodj velem, ha kínoz a vágy,

Álmodj, ha szerelemtűz éget,

S álmodban átölellek Téged,

Álmodd, hogy kebled csókolom,

Álmodd hasadra homlokom,

S hogy tárt combodon két kezem,

Mert tested ízét élvezem,

Álmodd, hogy szerelem éhe hajszol,

Eperszín ajkaiddal felajzol,

Térdelsz, s karom magamhoz láncol,

Ujjbegyem a hajadban táncol,

Felfalsz, és élvezzük a mámort,

S halljuk felettünk repdesni Ámort,

Testünket nyila, összetűzi

S ajkadat velem összefűzi.

Álmodd azt, hogy forr a vérem,

Hogy szerelemittasan kérem,

Nyílj meg nekem, és úgy szeress,

S álmodj magadba engemet!

Álmodd, Benned feszülök, várva,

Hogy körbefonsz, magadba zárva,

És elkap a vágy újra meg újra,

Vonaglunk ketten egybeforrva,

Aztán azt, hogy a csend megül,

Hogy kibújt Hold a domb mögül,

S izzadt hajszálad fonalán

Fon Neked ezüstfény glóriát,

Álmodd kezedet a karomra.

Álmodd fejed a mellkasomra,

És a csendben hallhatod,

Hogy szívem érted dobog!

Álmodd, hogy álmod véget ér,

Felébredsz, s szíved arra kér,

Tegyem igazzá vágyaid,

Váltsam valóra álmaid!

Ölembe rejtem

Szűcs Ilona Helena: Ölembe rejtem

Emlékszel a hajdani kócos nyárra,

mikor selymes fűben fürge szöcskeként

ugrándoztunk, s te, a csábító legény,

csaltál zöld mélyére, forrtál a számra.

Pirult a nyár, fülünk a szerelemtől,

pacsirta trillázta szívünk dallamát.

Oly régen volt, mintha most is hallanám.

Elmúlt az ifjúság, még szeretetről

zengenek nyári dalnokok, szemünknek

régi fénye ma is egymásnak ragyog.

Egy vadóc emléket pajkos hév tüzével

játszani hívunk újra, régi énünk

csábítani próbál, kacsint rám szemed.

Szíved ölembe rejtem, múltunk zenél.

Gondolatban

Csuka Magdolna: Gondolatban

Szellők szárnyán, küldöm sóhajom feléd,

Szívem legszebb dallamát: Szeretlek Én.

Utadat járva, hallgassad a szellő mit susog,

Madarak trillázó éneke mit dalol,

Ha, szívedet kitárod s Te is szeretsz,

Hallani fogod, szívem dalát s amit üzen.

Ha lehunyom szemem s reád gondolok,

Látom szemedben ragyogni a fényt,

Testemen érzem kezed érintését,

Halkan suttogó szavad: Szeretlek.

Gondolatban, Veled vagyok s átölelsz,

Karjaidba zársz, csókolsz s szeretsz.

Gondolatban, Veled vagyok,

Szállok repülök feléd,

Mint szabadon szárnyaló madár.

Boldogan magadhoz ölelnél,

Szállnánk, szabadon, szellők szárnyán,

Mint bárányfelhő a kéklő ég tekén.

Tiéd a szívem örökre

Karácsony

A szeretet akkor él, ha minden nap igaz,

néhány szép pillanat az évekre nem vigasz.

Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát,

de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább!

Berkes Gábor

Aranyosi Ervin: A legszebb dísz

Én voltam a legszebb dísz
a fenyőfádon az idén.
A szememben tükröződött
csillagszóró, gyertyafény.
A csengettyű is megszólalt,
mikor mancsom pofozta,
s az ünneplők hangulatát
nyávogásom fokozta!

Karácsony

Karácsonyra 

A 

Szép, 

Csodálatos, 

Békés Karácsony, 

Alma dió, minden, mi jó, 

Ott van a Karácsonyfánkon. 

Oly 

Boldog 

A mai napon 

Minden földi ember, 

Elmarad ma minden viszály, 

Minden, hiszen ma csak örvendezni kell. 

Csupán 

Békesség és 

Szeretet kell nekünk 

Ezen csodálatos téli napon, 

Mert ki él és mozog, tudja bizony, 

Hogy a Jézuska születésnapja vagyon. 

Áldott, 

Békés, 

Boldog, 

Ünnepet!

Mocsari Melinda: Karácsony

A karácsony egy olyan ünnep,

mikor időt szánunk egymásra.

És ez a legszebb ünnep,

mert visszatekintünk, és vágyódunk

a gyermeki létre és a szeretetre,

s kívánjuk, hogy leljen mindenki otthonra és békességre.

A karácsony az az ünnep,

mikor szívvel ajándékozunk szívet.

Örömzene szól minden érzelemben,

s meghitt alkalom fogad bennünket.

Az év a végéhez közeledik,

az idő egy pillanat alatt eltelik.

Ezért fontos és figyelemreméltó minden könny és szó,

átérezni együtt a boldogságot, mely a hálával megható.

Izbégi Lidi -Karácsony ünnepe

Magas bércek, felől a hó megérkezett,
hogy ünneplőbe öltöztesse a földet s az eget.
Sok ház tetejét már belepte a hó,
csak a kémény kandikál ki,
és a fel-felszálló füstgolyó.
Ezernyi gyertyaként fénylik minden jégcsap,
a kemény téli szél hócsillagokat forgat.
Madársereg búnak, nem adja fejét, várja őket
az etetőben az ünnepi ebéd.
A kutya sem ugat csendesen figyel
egy nagy csonttal a szájában, ő is ünnepel.
Nézi az özönlő hópelyheket,
vastag a bundája, - milyen jó meleg.
A hólapát seprű az este pihenni tér,
ünnepel a háznép a havat elsepri a szél.
A házban élők szíve, szeretettel teli
fűszeres, édes kalács illata mennyei.
A nagy asztal körül ül az egész család,
gyertyafénye ékesíti arcuk kedves mosolyát.
Gyönyörű fenyő áll a szoba közepén
fényes csillag délcegen áll a legtetején,
Feldíszítve várja, hogy kigyúljon a fény,
csilingelő harangszóra,
ünnepeljék, Szent Karácsony éjjelét.

Szenteste

Kustra Ferenc: Csillog a fenyőfánk...

Tél van, jár a vastag kabát, sál, kesztyű,

Lovas szánon meg dukál a csengettyű.

Nincsen mínusz, pedig Apa, Anya, lánya

Fagyott árokvízben folyton korcsolyázna.

Faluszéli erdőben jön az este, hull a hó,

Életre kél családi, téli kis bújó-kunyhó.

Észrevették, hogy édes, kicsi angyal szállt suhogással.

Kezében óvatosan, védve fényt tartott ragyogással.

Öregek hangján hallani, sok-sok, aki nagyon magányos

Náluk egy gyertya ég, mikor leég, sötétség lesz, mi kormos.

Pedig a szeretet, ami önmaga

Képes az oly` nagy Isteni csodákra,

Lélekmelengető varázslatokra.

Angyal jött, hogy eloszlassa a karácsonyi sötétet,

Mert ő tudja, hogy oly` sok ember bizony már hitét vesztett.

Talán tömjénfüstben jöhet a megváltás... ég küld szelet.

A fa alatt érezni a csöndet, mikor fogjuk egymás kezét,

Együtt, halkan elénekeljük a karácsony örök énekét.

Szeretet ünnepe kitölti az egymás kezét fogók szívét.

Szinte csillog a fenyőfánk, sokféle dísz van rajta,

Mi tettük rá, látszott, ahogy kérte, nagyon akarta...

Most meg ott áll gyönyörködve az apraja és nagyja.

Szép ez világ, de bizony nagyon oda kellene tán` figyelni,

Szeretettel járni-kelni, együtt igazi boldognak lenni...

A tél fekete, még csak jön, bársonyléptekkel, de már közeli.

Udvaron a fák ágai versenyt deresednek hajammal,

Távolban hófödte hegyek, nincs köd, látszik ez alkalommal...

Odakint már mindent beterített az alkony sötét fátyla,

Későre jár, álmot szétszórja, ránk teríti és a tájra.

A szobában ég és nagyon világít a négy Adventi gyertya,

Fa alatt vannak az ajándékok, szeretettel, nem hozomra...

Én érzem is ezt a szeretet, mert két kéz van a két markomba.

Balogh József: Szenteste

Lassú harangszó mozdul,

távoli égig kondul,

jászol óvja Urát.

Nem sír, csöndes a Gyermek,

József, Mária, gyertek,

zengjünk halleluját!

Pásztor jó szava szólít,

áldott éjszaka gyógyít,

apró gyertyavilág

lobban, gyönge a fénye,

mégis röptet az égbe

fáradt, földi csodát.

Ringass, éj, puha párna,

altass, köznapok álma,

ébredj ünnepi Rend,

szóm, takarózz csak hittel,

gondom messzire vidd el,

fázik itt ma a csend.

Barna szemmel

Éhesen néz

Kis boci a jászolba

Édes füvet

Sárga szénát

Keres, enni jó volna

Arany sárga

Ragyogással

Áldás száll a világra

Csillag ragyog

Oszlat telet

Nyoszolyában fiúcska

Takarója

Kevés vagyon

Így érkezett el hozzánk

Vidám szívvel

Áldó szemmel

Nevet, tiszta lelke ránk

Olvassa ki barát s szeret

Kívánok boldog ünnepet!

Gyűlöllek, - Szeretlek!

Pál Krisztina: Gyűlöllek, - Szeretlek!

Gyűlöllek téged, mikor mérges vagy, 

Gyűlöllek, mert sosem mondod el, mi a baj. 

Gyűlöllek, mert nem bízol meg bennem, 

Gyűlöllek, mert mindig elrontod a kedvem. 

Gyűlöllek, mikor azt mondod: Hagyjuk! 

Gyűlöllek, mert előttem minden gondolatod tabu. 

Gyűlöllek, mert nem látok bele lelkedbe, 

Gyűlöllek, mert titkok laknak a szemedben. 

Gyűlöllek, mert gonosz vagy velem, 

Gyűlöllek, mert szívem ennek ellenére szeret. 

Gyűlöllek, mert szótlanul nézel szemembe, 

Gyűlöllek, mert te belelátsz a lelkembe. 

S ezt mondod. 

Szeretlek, pedig tudom Te, gyűlölsz, 

Szeretlek, rájöttem én, vagyok a bűnös. 

Szeretlek, mikor mérges is vagyok, 

Szeretlek, de tudod, sok a bajom. 

Szeretlek, még ha el is rontom kedved, 

Tudd, Te vagy a világon a legfontosabb nekem!

Szeretve

Jónai Lóránt Csilla: Szeretve

Tévedni emberi dolog.

Szeretni, még inkább.

De miért van az, hogy

mégis ez a legritkább

Feltesszük a kérdést:

mi az hogy szeretet...

mi legyen a válasz...

törődni valakivel? - meglehet.

Mondhatjuk még róla,

érezni másnak örömét, bánatát,

esetleg igyekszünk

átélni ki nem mondott fájdalmát.

Akadály e a távolság?

Nem, semmiképp nem az.

Barátok közt mindegy,

mekkora az útszakasz.

A szeretet úgy járja meg útját,

hogy nem lassítja közeg.

Két ember közt oly gyors,

hogy észre sem veszed.

Ha közel vagy, ha távol,

a szeretet utolér,

ha mindkét barát

ezt érzi szívének legmélyén.

Elég-e éreznem,

hogy

nem feledlek?

Nem. Ki is kell mondani,

hogy

nagyon szeretlek!

Az élet szomorú és nehéz....

Az élet szomorú és nehéz....

Az élet szomorú és nehéz

Főleg,ha az élet értelme elvész

A jó dolgokat keresni kell

Ha nem találjuk,arra a bánat felel.

A rossz dolgokért nem kell küzdeni

De a jó dolgokat nehéz elérni

Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót

Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.

Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad

Hiába a sors dönt,ebbe a szived beleszakad

Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos

És erre gondolva szíved bánatos.

Ahogy a fákról hullanak a levelek

Úgy az élet percei is peregnek

Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni

A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.

Ezért inkább a jónak éljünk

És akikért élünk soha el ne feledjük

Mert a jó dolgokra könnyebb gondolni

Mint a rossz emlékek árnyékában élni.

Nehéz túllépni a rossz emléken,

De meg kell tenni

Hisz csak akkor tudunk ismét,igazán SZERETNI!!

Örök szerelem

Reményik Sándor: Örök szerelem 

Egy bükk és egy fenyő.

Úgy összeforrtak ők,

Ahogy csak lelkek forrnak össze néha,

Egymást halálig híven szeretők.

A bükk a nő,

A fenyő tán a férfi.

Ez áll szikáran, míg a bükk elomló,

Ölelő karjaival átaléri.

Úgy látszik, mintha reáomlana,

Pedig támasztja, mint a fenyő őtet.

S övezi csendes napfény-glória

A vihar ellenébe szegülőket.

Így öredtek meg:

Egy örök ölelésben.

Ölelkeznek a törzsek, koronák,

Ölelkeznek a gyökerek a mélyben.

Mikor kezdődött ez az ölelés?

Ez volt a növekedésük célja, iránya?

Egymáshoz simult itt már hajdanán

Két Isten ültette pici palánta?

S ahogy a törzsük hatalmasodott:

Úgy lett szerelmük is hatalmasabb,

Törzsüket bronzzal ötvözte körül

A felkelő és lemenő nap.

E mozdulatlan, néma szerelem

A jót s a rosszat most is együtt állja.

S egyszerre csap le majd a fejsze rájuk:

Az emberbőrbe bújt Halál kaszája.

Hinnem kell ...

Adventi negyedik gyertya

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,

kiviláglik tiszta fénye.

Ott ragyog a csillagokban,

s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,

HITünk ajtót nyit a jóra.

Aki ránk néz, máris látja:

– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,

ott gonosznak helye nincsen.

Hol a jóság jövőt remél,

ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,

tudom, itt lesz, lent a Földön.

Nyíljon ki szívünk virága,

aki remél, készülődjön!

Ládák és polcok

Kovács István: Ládák és polcok

Egy nagy ládában

cipeljük magunkkal a múltat.

Kidobni őket nem lehet,

életünk részei voltak.

Az emlékeket szelektálni 

lehet, de feledni nem,

mert ott hátul a kis polcon,

minden- minden ott pihen.

A jelenünk? 

Az egy kisebb láda.

Teteje soha nincs zárva,

Rendezkedünk mindig benne,

bár szinte hiába.

Mert a mát holnap át tesszük,

a ?múlt? feliratú ládába.

És a holnap?

Egy kicsinyke doboz,

inkább csak egy zárt boríték.

Tervek vannak benne,

vágyak és titkok,

ezért ők a holnapok.

Reggelente,

ahogy nyílnak a borítékok,

lassan fogynak a holnapok,

rájövünk, már mi is múlt vagyunk.

És ha az utolsó láda is bezárul,

talán emlékei leszünk valakinek,

a polcon, ott, leghátul!

Mit mondjak még?

Ami számít…

Aranyosi Ervin: Ami számít…

Ami számít az ünnepben,

azt fa alatt nem leled,

nem tudja becsomagolni,

bármily ügyes két kezed.

Ami számít, áruházban,

s pénzért nem is kapható,

csupa olyan kedves dolog,

ami szívekig ható.

Minden nap lehetne adni,

s többet érne, azt hiszem,

befoltozná a sérülést,

a sok meghasadt szíven.

Ami számít láthatatlan,

az csomagban nem lehet,

mert az igazi ajándék:

Ölelés és szeretet.

Akit szeretsz, csomagold be,

két karoddal vedd körül.

Öleld át és figyeld arcát,

– látszik, ha a szív örül!

Arcod díszítsd mosolyoddal,

s mindenkinek add tovább!

Néhány jó szó csodát tehet,

beszéljünk, tegyünk csodát!

Ne csak mondd a mondandódat,

hallgasd is a másikat,

a figyelem szép ajándék,

mely a lélekre kihat.

Vess véget a rohanásnak,

várd lemaradt lelkedet,

engedd meg, hogy utolérjen,

s szebbé tegye ünneped.

Élvezd ki, hogy szívből adhatsz,

és megélhetsz száz csodát.

Ne keresd a miérteket,

sose kutasd az okát!

Szeretettel, kedvességgel

díszítsd fel az ünneped,

s gondolj arra, hogy mi,

mind-mind, együtt ünneplünk veled!

Tégy meg minden jót

Luca-napi szokások

Luca-napi szokások

Luca napjához (december 13.) több népszokás is kapcsolódik. Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja (eltérően a mai téli napfordulótól, ami december 21-re, esetenként 22-ére esik).

Luca-napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.

Eredete
Ezen a napon Szent Lúciára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett.
A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.
Németországban kedvelt szent. Északon a Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával 1780-ban említik először, a szokást újraélesztették Svédországban Nobel Alfréd halála évfordulójával összefüggésben. Nevezetesen a Nobel-ünnepségek zárónapja december 13., és e nap reggelén gyertyás-koronás lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat. Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.

Luca-naptár
A Luca-naptár a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme, mi szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján (december 13.), februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal
Egy másik időjósló módszer, a hagymakalendárium szerint egy fej hagymát tizenkét szeletre vágtak és a szeleteket megsózták. A hiedelem szerint az a hónap lesz csapadékosabb a következő esztendőben, amelyiknek megfelelő szelet benedvesedik.

Luca széke
A lucaszék (vagy Luca széke) készítése a Luca-napi szokások egyike. A december 13-án tartott ünnepnap – Luca napja – a karácsonyi ünnepkör részének számító nap. Magyar nyelvterületen „gonoszjáró nap”-nak is tartják, ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni.

Hiedelem:

A Pallas nagy lexikona szerint a Luca szék hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma vagy pentalfa (németül trudenfuss vagy alpfuss), magyarul boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú háromszögekből kialakuló csillag.

A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 25-én az éjféli misére a „mesterek”, (rendszerint fiatal emberek), a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva, megláthatták a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette.Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágnia, a söprűt pedig keresztbe állítania, hogy minden rontástól védve legyen.

A Luca ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok.

Elkészítés:

Bocz János dombóvári fafaragó tanító, népi iparművész kutatásai és az ő elődeinek elbeszélése nyomán a lucaszék elkészítéséhez a következő anyagokat kell felhasználni. 13 darabból kellett állnia és 13 napig készítették.

• Az ülőlaphoz tölgyet használnak, mely 31 cm átmérőjű és 8 cm vastagságú.
• A lábak többféle fából készülnek, csertölgy, akác és kőris. A lábak összekötő rudjai bükk, fekete dió és szelíd dióból vannak.
• A csapok:
  • 2 db fenyő, vörös- és lucfenyő
  • 2 db hárs, aprólevelű, nagylevelű
  • 1 db cseresznye
  • 1 db gyertyán

A Luca széke készítését december 13-án kezdik el és kilencféle fát használnak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.

Luca-búza

A következő év termését próbálták megjósolni a Luca-búza keltetéssel. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.

Lucázás (kotyolás, palázolás)

Luca napjának hajnalán a gyerekek (esetenként kísértetnek öltözve) körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe, és átkokat, ha nem kapnak ajándékot.

Luca-tök

Magyarországon, főként a Dunántúlon volt szokás a világító Luca-tök készítése. Hagyományos volt sok egyéb Luca napi tréfálkozás. Luca napján szemeket, orrot és vigyorgó szájat faragtak a kivájt sütőtökökbe, majd a házak ablakai elé tették, és azzal ijesztgették egymást. Az ijesztő hatás kedvéért sötétedéskor égő gyertyát tettek a Luca-tök belsejébe.

További szokások

A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.

Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítése. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. Luca napkor vetik a lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jó termés várható. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak. Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.

Luca-napi szokások a világban

Érdekesség, hogy az angolszász területről ismert, száj, orr és szemnyílással ellátott világító sütőtök, magyar területen is ismert volt. A Dunántúlon ezen a napon készítették, belsejébe gyertyát tettek, majd az ablakba helyezték, hogy a háziakat megijesszék. A Skandináv országokban, ahol a fényre a hosszú zord tél miatt nagyon vágynak az emberek, Luca napja lényegesen jelentősebb ünnep, mint nálunk.