Szélfútta álom
Ha fúj a szél, s repülnek a levelek
Érzem hamarosan, veled lehetek
Magamhoz ölellek, és nem engednélek soha már
Mert tudom, ránk még ezer s ezer csoda vár
Füledbe súgok egy szót, mit neked fogalmaztam
Halkan csak halkan
S végül ajkad megérinti ajkam
Hogy szenvedélyed jele legyen az, akitől a választ kaptam
De felébredek végül, s látom
Nem más ez, mint egy szélfútta álom.
/Szabó Zsolt/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése