2015. március 19., csütörtök

Mégse sírok én ...


Mégse sírok én, mire volna jó a sírás? 
Hálásan őrzöm majd mindazt, mi volt. 
A szívemben így megmarad minden szép emlék: 
Ott állsz a sziklán, vigyázz meredek, s lent tenger zúg! 
És mert fázom szörnyen már, kérlek induljunk, s Te megölelsz. 
Nézel hosszan, kedvesen, a kezem dörzsölöd és átmelengetsz így! 
Én őrzöm e féltett percet, mégsem tudhatom, hogy meddig él. 
Egy fontos sejtelem, illékony hangulat, mely drágább mindennél. 
A megfoghatatlan hogy lesz kis palackba rejthető? 
És később csak felnyitnám majd, hogy mellettem itt álljon Ő. 
Gondoltam már kezdettől, hogy nem lesz tartós így, 
De jó volt és nem bánom mégsem! 
Minden szó, minden kép él bennem már! 
Nem múlhat a drága emlék, mert a kis palackban el nem vész! 
Így majd az életem, ha nem lesz Ő velem, tán nem lesz oly nehéz. 
Mert nem feledem Őt, őrzöm majd, a nagy csodát! 
Őrzöm majd a múlhatatlan időt, mit kettesben éltünk így át! 

Rebecca musical - Palackba zárt idő (Zeit in einer Flasche)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...