Álmodozás

Dvihallyné O. S.: Álmodozás 


Fényes csillagok sétálnak az égen, 
pajkos felhők vidáman kergetőznek, 
a Nap sugarai már elrejtőztek, 
amott a Hold ásítozik sötétben. 

A halk zajok, neszek lassan elhalnak, 
csend és nyugalom övezi a tájat, 
nem zavarja más álmodozásomat, 
csak gondolataim mik meg – megcsalnak. 

Szállnék boldogan én is a felhőkkel 
a szellőnek szárnyán amely átölel, 
de attól félek újra csalódom. 

Boldogságunk szép, mint a csillagos ég, 
sokszor úgy érzem mintha csak álmodnék, 
egyre mégis szerelmünkért aggódom. 

Gyönyörű az élet

Gyönyörű az élet 


Gyönyörű az élet, bár néha nem értem, 
vannak percei, mit nem kéne megélnem. 
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen, 
de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem. 

Életemben volt minden: szép és varázslatos, 
pokoli gyötrelmes, néha iszonyatos. 
Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot, 
néha elfeledném az összes valóságot! 

Sokszor volt fájó, csúfos az egész, 
de talán majd a rossz, a múlt ködébe vész. 
Egyszer már jó lesz minden pillanat, 
Valóra válhat egy meseszép gondolat... 

Így kell már lennie! Elég volt a rosszból, 
a félelmekkel teli, pokoli napokból! 
Nem múlt el az élet, annyi minden várhat, 
meg kellene érnem a rám váró csodákat! 

Nem kell nékem szegfű, rózsa ...

Nem kell nékem szegfű, rózsa, 
kicsi kút a hold az égen, 
nekem csak a két karod kell, 
mikor megölelget éjjel, 
nekem csak a két karod kell, 
mikor megölelget éjjel! 

Federico García Lorca 

Akarok szeretni ...

Nem kell látnod ...

Nem kell látnod, elég, ha a szíved mélyén minden áldott nap tudod, hogy lesz kivel megosztanod az életet. Azt, ami most a mindened, a tiéd, ami boldoggá tesz és még boldogabbá fog tenni, amikor meg tudod osztani majd valakivel. Hiszen vágyhatsz szabadságra, akarhatod mindennél jobban, ha nem tudod azt kivel megosztani egy idő után eleged lesz belőle, hiszen az élet nem azért van, hogy egyedül élvezzük. Igen, az is fontos, hogy megtanulj bízni magadban, és nem félni az élettől, de megosztani, adni és szeretni még fontosabb. 

Te vagy az

Te vagy az 

Te vagy az, akivel ébredem, álmodom, 
Veled tökéletes lenne minden pillanatom. 
Te vagy az, akivel teljesülne egy lány minden kívánsága, 
Te leszel örökké az én szívem vágya. 

De álom vagy nekem, álom maradsz csupán, 
Egy fájó szív vágya, egy kívánság, mit egy lány kíván. 
Ő boldog akkor, csak szüntelen mosolyog ezt álmodván, 
De mikor felébred sírva, már tudja: ÁLOM MARAD CSUPÁN!!! 

Lelke nehéz, a fájdalom terhe nyomja, egy lehetetlen szerelemé, 
Melyet elfojtani nem tud. Ha valós lenne, úgy érezné minden az övé, 
Ő állna a világ tetején, s onnan nézne minket, 
S élvezhetné a beteljesült szerelemet. 

De ismét visszahullik a földre, s rájön, nem lehetett igaz, 
Mindez csak egy eszményi kép volt. S úgy érzi az élet gaz. 
Miért ?! Fájdalmasan felkiált újra és újra, 
Ő már a lelke mélyén tudja: nagyon akarja. 

Feltápászkodik a földről, s immár hangosabban ezt kiabálja: 
A sorsom az én kezemben van, én vagyok, ki irányítja!!! 
Elhatározza, szereleméért mindent meg fog tenni, 
S biztos vagyok benne Ő lesz az, ki igazán fogja szeretni. 

Mikor megismerkednek, az eddigi álomférfi rá fog jönni, 
Az a lány az, kit eddig keresett, s tiszta szívből tud szeretni. 
Boldogok lesznek együtt, beteljesül szerelmük, 
S tudják, egymást nagyon meg kell becsülniük. 

Azt hittem, hogy minden célba ...

Azt hittem, hogy minden célba csak egyetlenegy úton lehet eljutni az életben. De ha rálépünk egy útra, azzal még nem kell lemondanunk minden más útról. Rájöttem, hogy az számít, ami útközben történik, csak az számít. A botlások, a pofonok, a barátságok, az utazás számít, nem a cél. Azt hiszem, valahogy bíznunk kell abban, hogy a jövő olyan lesz, amilyennek szeretnénk. 

Szeretni ...

Szeretni ... 


Szeretni csak egy embert lehet, 
Azt ki téged igazán szeret. 
Egy dologra teszed fel életed, 
Hogy igaz szívedből szeresd kedvesed. 

Egy szó és a világ, 
Megszűnik létezni. 
Nem fogsz fájdalmat, bánatot, 
S szenvedést érezni. 

Rajta! Mond ki gyorsan, 
Hisz már ott van a nyelveden! 
Ez a szó amit biztosan tudsz, 
Nem más mint a szerelem. 

Egy érzés, egy gondolat, 
S szíved nyomban megszakad. 
A világot lobbantanád lángra, 
Ha nem ölelhetnéd párodat. 

Lehet, hogy szerelmedért, 
Egy pár lépéssel többet kell haladnod. 
Azt viszont soha ne feledd, 
Hogy semmikép nem szabad feladnod! 

Elképzelhetetlennek tűnhet néha, 
Ez a magányos világ. 
Hisz aki szerelmes, 
Annak kinyílik minden virág. 

Más módon nem is lehet, 
Csak szerelemmel élni. 
S míg nem talál el Ámor nyila, 
Addig bizony remélni, remélni.

Kék a hajnal ...

Nézz fel az esti égre ...

Tavasz van! Gyönyörű!

József Attila: Tavasz van! Gyönyörű! 

Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, 
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, 
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik 
Mezei szagokkal a tavaszi szél. 

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, 
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. 
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! 
Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás! 

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! 
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! 
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - 
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! 

Ha elmondhatnám ...

Ha elmondhatnám ... 


"Voltál már úgy,hogy mondani akartál valamit, 
valamit nagyon akartál mondani,csak éppen nem voltak szavaid? 
Mintha az ember simogatni akarna,és nem mozdulna a karja, 
vagy boldogan valakihez szaladna,szíve az örömtől kiszállna, 
de mielőtt lépne földbe gyökerezne a lába,voltál már úgy, 
hogy mondani szeretnéd,de úgy eluralkodik rajtad az érzés, 
hogy már a szavakat se találod,elakad a hangod,pedig fontos, 
amit mondanod kell,kell, mert kikívánkozik,voltál már úgy, 
hogy kerested a legszebb szót,amit szeretnél kimondani, 
talán azt, hogy szivárvány,átadni,Neki,mint a legszebb virágot, 
de a legszebb szó is kevés,ha azt akarnám mondani Neked, 
hogy Szeretlek." 

Mégse sírok én ...

Mégse sírok én, mire volna jó a sírás? 
Hálásan őrzöm majd mindazt, mi volt. 
A szívemben így megmarad minden szép emlék: 
Ott állsz a sziklán, vigyázz meredek, s lent tenger zúg! 
És mert fázom szörnyen már, kérlek induljunk, s Te megölelsz. 
Nézel hosszan, kedvesen, a kezem dörzsölöd és átmelengetsz így! 
Én őrzöm e féltett percet, mégsem tudhatom, hogy meddig él. 
Egy fontos sejtelem, illékony hangulat, mely drágább mindennél. 
A megfoghatatlan hogy lesz kis palackba rejthető? 
És később csak felnyitnám majd, hogy mellettem itt álljon Ő. 
Gondoltam már kezdettől, hogy nem lesz tartós így, 
De jó volt és nem bánom mégsem! 
Minden szó, minden kép él bennem már! 
Nem múlhat a drága emlék, mert a kis palackban el nem vész! 
Így majd az életem, ha nem lesz Ő velem, tán nem lesz oly nehéz. 
Mert nem feledem Őt, őrzöm majd, a nagy csodát! 
Őrzöm majd a múlhatatlan időt, mit kettesben éltünk így át! 

Rebecca musical - Palackba zárt idő (Zeit in einer Flasche)

Egy kis doboz

EGY KIS DOBOZ 


Rózsaszinü szalaggal átkötöm e dobozt 
Elküldöm majd teneked -,hogy legyen emléked 
Belezártam minden jót és szépet 
Boldogságot és reménységet 
Végezetül tettem bele egy piros rózsaszállat 
Könnyeimmel meglocsoltam hogy ne legyen száraz 
Csókot leheltem szirmai közepébe 
Ha ránézel mindig én jussak eszedbe 
Zöld szárára egy kis levelet tettem 
Ha elolvasod mindig szivedbe legyen 
Mindent leirtam mit belül érzek 
Hálám jeléül hogy voltál te nekem 
E kis emléket tarsd meg örökre 
Aki irta ne felejsd el sohase 

Jó éjt ....

Figyelem a redőny résein beszűrődő éjjeli fényt, 
hallgatom a szél sóhaját, nézem 
ahogy fölöttem mosolyognak a csillagok, 
csodás ez az est... 

De jó volna, ha most tekintetem, 
szemed sötétjébe mélyedhetne... 
Elképzelem a felém nyúló, remegő karod, 
ahogy a holdfényében megérint, 
majd lelkem széttépett rózsaszirmaiból, 
könnyed mozdulatokkal álmot hintek lábaid elé.... 

Álmodott álmom

Komáromi János: Álmodott álmom 


álmodtam én is szerelemről 
álmodtam régen... 
és szép volt 
álmodtam sokszor 
csodáról is 
álmodtam, mert akkor 
még volt 
volt álom 
volt hit 
volt remény 
ébredtem többször könnyesen 
ébredtem és láttam 
nem igaz semmi sem 
vágyam sem volt talán 
álmom sincs ma már... 

Szélfútta álom

Szélfútta álom 

Ha fúj a szél, s repülnek a levelek 

Érzem hamarosan, veled lehetek 

Magamhoz ölellek, és nem engednélek soha már 

Mert tudom, ránk még ezer s ezer csoda vár 

Füledbe súgok egy szót, mit neked fogalmaztam 

Halkan csak halkan 

S végül ajkad megérinti ajkam 

Hogy szenvedélyed jele legyen az, akitől a választ kaptam 

De felébredek végül, s látom 

Nem más ez, mint egy szélfútta álom. 

/Szabó Zsolt/

Ahogy a tavasz...

Ahogy a tavasz... 


Ahogy a tavasz napsugara, melegíti lelkem, 
Úgy lesz, méz édes a csókod íze is nekem. 
Most ölelj, szoríts magadhoz, 
Szíved dobbanásával szálljon sóhajom. 
Mosoly az arcodon, derű és ragyogás, 
Szemed tündöklő ékszerként mosolyog rám. 
Most ölelj, szoríts magadhoz, 
Vérvörös ajkadat, érintsd az ajkamhoz... 

Péntek 13

Hóvirág

Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő 


Köszöntelek, hóvirág, 
telet űző kisvirág. 
Hópadkára könyökölsz, 
hófehérben tündökölsz. 
Figyeled, kék-e az ég, 
s szól-e már a nyitnikék? 
Érzed azt, hogy nyitni kell, 
föld mélyéről jött a jel: 
készülődik valami: 
a tavasz szívdobogását 
föld szagából, szél szavából, 
a levegő illatából 
érezni és hallani. 

Őrangyal

Baranyi Ferenc: Őrangyal 


Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra, 
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra, 
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem, 
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet. 

Ha az életedet veszed újra fontolóra 
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla, 
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet, 
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet. 

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz, 
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz, 
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda, 
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda, 
Mert én vagyok az Őrangyalod. 

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból 
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól, 
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól, 
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól. 

Ha elveszted a hited és nem tudod, merre szaladj, 
Jussak eszedbe újra és ismét felém haladj. 
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz 
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz. 

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess! 
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess, 
A végső pillanatban fogom meg a kezed 
És az egész világot odaajándékozom neked, 
Mert több, mint a barátod vagyok... 

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz, 
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz, 
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak, 
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak. 

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog, 
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod 

Legyél te ...

Ne törődj vele ...

Nőnap

Egy szép leányhoz

Ady Endre: Egy szép leányhoz 


HA VALAKI SZERET.. 
Ha valaki szeret, én is szeretem, 
Ha valaki szenved, én is szenvedek, 
Mert tudom a szeretet nem játék, 
Ha nem szeretnélek, most nem firkálnék! 
Szeretni szép és nemes dolog, 
Csalódni fáj, ezt te is tudod. 
Ne nézd a külsőt mely sokszor csábító, 
Ne nézd az arcot, mely szép és hódító. 
Az életben bárkivel találkozol, 
A lelkét nézd s nem csalódol. 
Légy őszinte de bizalmas soha, 
Mert minden csalódásnak a 

BIZALOM az oka. 

Szeretni

Várnai Zseni: Szeretni 


Szeretni ezt az életet, 
az egyetlent a végest, 
Szeretni még ha bánt is, 
ha mostohánk is néhanap, 
de kék az ég, és süt a nap, 
van benne boldogság is. 

E szép és szőrnyű kor során 
csodákat tesz a tudomány 
a titkok titka tárul, 
a tudás fája lombosul, 
de atom felhő tornyosul: 
mérges gyümölcs a fárul. 

Nem ölni, vért nem ontani, 
a tüzeket eloltani, 
s nem gyújtani,hogy égjen 
ország és város,hol a nép 
gyönge megvédi életét 
s hogy békességben éljen. 

Még harcok dúlnak lángban ég 
a megbolygatott messzeség, 
madár se leli fészkét 
futnak az erdő vadjai, 
csak borzalomról..hallani: 
Világ teremts már békét! 

Fogyó hold már az életem, 
de dolgom még töméntelen, 
még tenni, adni vágyom... 
Csak lenne még erőm elég, 
zengni a béke énekét... 
e felbolydult világon! 

Csak élni, élni emberek! 
Időnk oly gyorsan el pereg, 
egy perc csupán az élet... 
de ez a perc lehet csodás 
teremtő munka, alkotás 
amely megőriz téged! 

Te vagy ...

Álmodban engedd, hogy megfogjam szomorú kezed ...

Nekem rejtvény vagy ...

Az én kérésem

Dsida Jenő: Az én kérésem 


Az ábrándok, mik itt élnek szívemben, 
Immár tudom, hogy nem maradnak itt, 
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, - 
Az élet erre lassan megtanít. 

Mert mi az élet? Percek rohanása; 
Fagyos viharként száguld mindenik, 
Mögöttük sír a kertek pusztulása, 
S a rózsabokrot földig letörik. 

Illatos szirmok, zöldelő levélkék!... 
A vihar szárnyán mindez elrepül, 
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég: 
Ott áll a kert siváran, egyedül. 

Én sem számítok semmi kegyelemre, 
Én felettem is végigzúg a szél, 
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje 
Jobban megvédve nincs a többinél. 

Én készen állok minden fájdalomra, 
Nem hall ajkamról senki sem panaszt, 
De most szívemnek még egy vágya volna. 
S ha jó az Isten, meghallgatja azt: 

Ne vágtassanak szegény rózsakerten 
Az összes szelek, mind, egyszerre át, 
Ne várjon rájok elfásulva lelkem, 
Ne törjenek le minden rózsafát; 

Tépjék szirmait egyenként le, lassan; 
Mind külön fájjon, sajogjon nekem, 
És mindegyiket nagyon megsirassam 
És minden könnyem egy-egy dal legyen. 

Levél

Devecseri Gábor: Levél 

Szárny nélkül is száll a szó, 

száj nélkül is szól a szív; 

szép zenéje altató: 

boldog álmodásra hív 

Drága, hozzád és feléd; 

fagy ha tép, ha csíp a dér, 

arcod édessége véd, 

nyári hőnél többet ér. 

Ó, napom, napon derülj, 

így éld életed, 

minden percnek úgy örülj, 

ahogy én neked.