Nem jó ébredni Nélküled

Nem jó ébredni Nélküled 


Hull a hó, fehérbe öltözött a táj 
Csillognak a hótól roskadozó fák 
Nem érdekel a jeges csillogás! 
Álljon már el a hóesés, ne lepje el 
ablakom előtt lábaid nyomát! 

Itt jártál, s itt fent a toronyban 
nem hallottam a cipőnyikorgást 
Hívó szavad sem ért fel a magasba 
Nem szólalt meg a néma éjszaka 
Pedig tudhatta hajnalig várok rád 

Reggel van, a kanapén aludtam 
Az álom nem könyörült rajtam 
Hiába menekültem, börtönbe zárt 
S nem voltál itt, hogy kiszabadítsál 
Belepte már a hó lábaid nyomát 

Álmomban, Te is hánykolódtál 
Felébredni mégsem akartál 
Csukott szemmel tapogatóztál 
Hirtelen felriadtál, mert nem találtál 
Nem volt ki feledtesse az éjszakát 

Ablakomból a távolba nézek 
Arra, hol kislakod Téged rejthet 
Vajon hiányzom én is Neked? 
Akarod még, hogy szeresselek? 
Ha kinyújtod karjaid ott legyek? 

Csak egy üzenet, egy áhított szó 
Csak annyi, hiányzom Neked 
Süvíthet a szél, pustolhat a hó 
Legyőzöm én a természetet 
Ígérem, estére Veled leszek!