Halkan kopog az eső az ablakon ...

Halkan kopog az eső az ablakon, 

Bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. 

Dörög s villámlik, háborog az ég, 

Nem tudom, meddig bírom nélküled még.

Nagymama olvas

Benedek Elek: Nagymama olvas 

Olvas a nagymama, vajon mit olvashat? 
Nem tesz már egyebet, csak olvas naphosszat. 
Egy régi kopott könyv, öregebb ő nála, 
Ott fekszik asztalán, egész nap kitárva. 

Hej, ez az öreg könyv, ha tudna beszélni, 
A jó nagymamáról mit tudna regélni! 
Hányszor elolvasta elejétől végig... 
S nem unta meg soha ezt a kopott régit. 

Olvas a nagymama, elmerülve mélyen, 
Hallga, csitt gyerekek, senki se beszéljen. 
A kedves nagymamát meg ne zavarjátok... 
Imádságot olvas, áldást kér reátok... 

Aki szeret ...

Néha sírni kell ...

Néha sírni kell, ha belül valami fáj. 
Ne mond ,hogy boldog vagy ha valami fáj. 
Ha kell, vonulj félre ,egy zugot keresve. 
kicsit sírj,kicsit gondolkodj. 
A könny sohasem szégyen,hiszen 
csak az tud sírni kiben nincs közöny, 
de van érzelem,szeretet. 
Mikor lelked,megnyugszik már. 
búj elő rejtekedből,emeld fel fejed 
mosolyogj,tisztán,hogy szemedben 
lásd ,hogy ragyog tisztán ,újra mosolyod. 

HÜVÖS MÁR AZ ÉJ

HÜVÖS MÁR AZ ÉJ 

Hüvös már az éj 
A fákról le húllot a levél, 
Csak vártalak téged,de te nem jöttél, 
Csak bolyongtam a sötét utcákon, 
S nem tudtam merre tart a lábam, 
A fa leveleket csak fujta a szél, 
S hűvös már azt éj. 
Hol vagy te kedves? 
Szemem mindig csak keres, 
Sáros utcákon lábam csak ténfereg, 
Ide oda bolyongok, 
De nem talállak tégedet. 

Edda - Mert így volt jó

EDDA – Mert így volt jó 

Még a karomban tartalak Kedvesem. 

Még a karomban tartalak édesen. 

Még a karomban tartalak és elhiszem 

Mikor azt mondod, semmi baj, higgyj nekem. 

Még bátran indulok, teszem a dolgomat, 

Még elhiszem, hogy minden így marad. 

Már nem érdekel, hogy bántanak 

A nekem szánt hideg szavak. 

Ref.: 

Mert így volt jó, 

Mert így volt szép, 

Mert még minden csak a miénk, 

Mert így volt szép: 

Mert így volt jó, 

Mert így volt szép, 

Mert még minden csak a miénk, 

De néhány perc és néhány nap, 

És eljöhet a pillanat, 

Mikor elsiratlak, elsiratlak, 

Gyönyörű szerelem. 

Már nem érdekel semmi sem, 

Csak a vérem lüktet fájón szüntelen. 

Már nem érdekel a félmosoly, 

Ha ma még hozzám tartozol. 

Ha ennyi volt is, én áldalak, 

Megcsókolom gyönyörű arcodat. 

Álomba csókollak Én szép Kedvesem 

És melletted álmodom majd csöndesen. 

Ref.: 

Mert így volt jó, 

Mert így volt szép, 

Mert még minden csak a miénk, 

Mert így volt szép: 

Mert így volt jó, 

Mert így volt szép, 

Mert még minden csak a miénk, 

De néhány perc és néhány nap, 

És eljöhet a pillanat, 

Mikor elsiratlak, elsiratlak, 

Gyönyörű szerelem.

Voltál már úgy ...

Voltál már úgy, 

hogy mondani akartál valamit, 

valamit nagyon akartál mondani, 

csak éppen nem voltak szavaid? 

Mintha az ember simogatni akarna, 

és nem mozdulna a karja, 

vagy boldogan valakihez szaladna, 

szíve az örömtől kiszállna, 

de mielőtt lépne 

földbe gyökerezne a lába, 

voltál már úgy, 

hogy mondani szeretnéd, 

de úgy eluralkodik rajtad az érzés, 

hogy már a szavakat se találod, 

elakad a hangod, 

pedig fontos, 

amit mondanod kell, 

kell, mert kikívánkozik, 

voltál már úgy, 

hogy kerested a legszebb szót, 

amit szeretnél kimondani, 

talán azt, hogy szivárvány, 

átadni, 

Neki, 

mint a legszebb virágot, 

de a legszebb szó is kevés, 

ha azt akarom mondani Neked, 

hogy szeretlek.

Csönd és álom

Cseh Katalin: Csönd és álom 


Álomban születik a csönd 
Csöndben születnek az álmok 
Minden álmot mit örököltem 
Belső csöndembe zárok 

Álom partján kószáló csönd 
Csönd peremén szepegő álom 
Álom-parketten egyedül 
Csönd táncát hajnalig járom 

Álom ölében szundító csönd 
Csönd-cipőben tipegő álom 
Meddig kell még álmok mögött 
Csönd-várószobában állnom?! 

Ne engedd...

Ne engedd...

Ne engedd, hogy bárki is az utadba álljon,
Űzd el a gonoszt Kedves, jó barátom.
Vigyázzon Rád a szeretet ereje.
Ne hagyd, hogy féltett kincsed bárki is elvegye.
Nem számít, ha esik, ha fúj a szél,
Te akkor is mindig büszke, s bátor légy,
Ha vihar van, vagy tombol a tél,
Szíved ragyogja be szeretet, és fény.
Ha csendben leszel én is, hallgatok,
Engem is sebeznek a Neked fájó gondok.
Mert jól tudod, ha kell, én mindig melletted vagyok.
Mert én a Barátod vagyok.. A felhők felett újra süt majd a nap,
Szívedből eltűnik minden harag,
Arcodon felragyog a szeretet mosolya,
Így lesz határtalan lelked boldogsága!  

A pillanat

Jónás Tibor Yoti: A pillanat

A nap ragyogó fénye, ha elillan, 

Később szemedbe nem a fény, 

Hanem az elmúlt pillanat villan, 

És szépül a színe nap-nap után, 

Mint a hajnal emléke délután. 

A kis dallamok egyre halkulnak, 

A csörtető napok zajában, 

Az útra porszemcsék hullnak, 

Idővel egyre szépülnek hangjai a múltnak. 

Miért szépülnek mégis? Talán, mert múlnak.

Baráthoz akkor fordulunk ...

Gyere közelebb!

Szabó Balázs: Gyere közelebb! 


Szeretnék suttogni néked, 
Mit száj már annyiszor kimondott, 
Egy szót, egy gyönyörű szépet 
Mi használt talán, ám nem kopott... 

Tudom, léteznek szebb szavak 
Mit szónokok százai szórnak 
Égbe, mitől erős falak 
Kártyavárként földre omolnak... 

Szó, mi szívem fáján termett, 
Rajta harmat..., boldogság könnye, 
Leszakítom, vidd, megérett, 
Idegen vihar le ne lökje. 

Egy egyszerű, kedves kis szó, 
Benne van hálám és örömöm, 
Mit adni és kapni is jó, 
Hogy vagy nekem: Köszönöm! 

Szeressél

Szeressél 


Csak egy szót kérek,hogy szeressél, 
S értem mindent meg tegyél. 
Ha akarsz engemet,akkor fogd a két kezem, 
Vigyél el oda,hol ott van a szerelem. 
Szerelemnek adni minden éjszakát, 
Szívembe tőrt döfni,mit Ámor nyila hasít át. 
Érezni magam mellet a szívednek lüktetését, 
Testnek adni minden mámort, 
Vágyakkal hemperegni pihe puha ágyon. 
Csak szólj,s ismételd,mond folyton hogy szeretsz, 
Hozd le értem a csillagokat is ha lehet. 
Szeressél szeressél örökre engemet, 
Minden nap ismételd hogy szeretsz, 
Hogy soha el ne felejtsem.

Örök nyom

Kun Magdolna: Örök nyom 


Olyan ez az élet, mint a gyorsvonat, 
túl sebesen száguld, túl gyorsan halad, 
de hiába a nagy-futás, minden hasztalan, 
mert szívünkben a megélt szépnek 
már örök nyoma van. 

Az-az emlék, aminek örök nyoma van, 
lerombolhatatlan az időviharban, 
mert a szív erős bástyája addig védi azt, 
míg égi ösvényt nem nyitnak életutunknak.

A 7 legjobb szobanövény, amely tisztítja a lakás levegőjét

A 7 legjobb szobanövény, amely tisztítja a lakás levegőjét 

1. Shclefflera vagy sugárarália – leginkább azokban a helyiségekben ajánlott tartani, ahol dohányoznak. Tökéletesen elnyeli és semlegesíti a cigarettában található nikotint és kátrányt. Nincsenek nagy igényei, a naposabb helyet kedveli, és nem kell túlöntözni. 

2. Epipremnum aureum vagy szobai futóka – a levegőt a benzoltól tisztítja meg leginkább, széles levelei gyorsan elnyelik ezt a káros anyagot. Teljesen igénytelen, és könnyen nevelhető. Számos más mérgező anyagot is elnyel. 

3. Dracéna – semlegesíti a formaldehideket. Ez a trópusi növény azért hasznos, mert megtisztítja a levegőt a műanyagok és fertőtlenítőszerek előállításához használt formaldehidektől. Kedveli a fényt, de nem szabad tűző napon tartani, mivel elhullanak a levelei. 

4. Csokrosinda – számos ablak vonzó dekorációja, szereti a sok fényt. Hatékonyan nyeli el a káros gázokat, ezért ajánlatos minél többet szaporítani belőle. 

5. Chamaedorea elegans vagy gyompálma - az egyik legjobb légtisztító növény, nagy mennyiségben nyeli el a káros anyagokat, főleg a műanyagok által kibocsájtott szennyeződéseket. Közben pedig párásítja is a belső tereket. 

6-7. Hedera helix (borostyán) és Ficus benjamina (kislevelű fikusz) – ők a legjobb légtisztítók, hiszen azzal a képességgel rendelkeznek, hogy elnyelik a benzolt, formaldehideket és a xilolt is.

Valentin nap

Szuhanics Albert: Szerelmesek napja 


Távoli vidékről érkezett ez ünnep, 
boldogabbá teszi szerelmes szívünket. 
Mint egy új jövevényt, fogadtuk kedvesen, 
hiszen az ünnepelt, kedvesed... kedvesem... 

Szerelmesek napja lévén Valentinkor, 
megszokja lassacskán, s követi az új kor. 
Kölcsönös kedvesség nagy kincse egy párnak, 
akik már házasok, vagy még együtt járnak. 

Bár lenne minden nap szerelmesek napja, 
több a figyelmesség, boldog aki kapja. 
Ne fukarkodj te sem, mosollyal, szép szóval, 
így válhat valóra minden titkos óhaj! 

Köszöntjük mi, akit igazán szeretünk, 
fogadjuk, hogy hozzá hű szeretők leszünk, 
bánatban, örömben kéz a kézben járunk, 
s a boldogság örök otthonra lel nálunk! 

Mezei István György: Bálint napjára 
Valentin 


Nem veszek bonbont, ne ez tegye édessé életed, 
Mi szívemből árad, az járja át egész lényedet. 
Ezt az érzést egész életedre kínálni tudom, 
Nem csak ezen a múló, "egyetlen szerelmes" napon. 
Hozok Neked virágot, tudom melyik a kedvenced, 
Melynek szépségét tükrözi, sugárzó két szemed. 
Illata üdítő, friss, részegít, akár a bőröd, 
Törékeny, gyöngéd szelídségét, lelkedben őrzöd. 
Vigyázok szívedre, mely tiszta érzelmeket táplál, 
Cserébe a gyönyörért, amit elémbe tártál, 
És ha véletlen megbántlak, cseppjei hullanak szemednek, 
Bocsánatot kérek, könnyed letörlöm... Annyira szeretlek... 

Péntek 13

Szerelem

Szerelem 


Mondd, hányszor kéne hogy mondjam neved 
Hogy megint nézhessem a szemed 
Hogy simíthassam arcod 
Mondd, meddig kell még tartson? 

Az, hogy nem lehetek veled 
Hogy nem foghatom meg a kezed 
Hogy mindig sírva alszom el 
Ez meddig tart még? Mondd el. 

Meddig várjak még a boldogságra? 
Meddig rád, vagy másra? 
Meddig érezzem még a szerelmed? 
Kérlek ezt mondd meg nekem. 

Mondd el végre, 
Mondd, hogy mindez megérte 
Hogy eddig vártam rád 
S mindig csak miattad ért vád. 

Mondd el végre, 
Vagy csak nézz fel az égre 
Én onnan nézek rád 
S még most is hiszem, hogy megérte várni rád. 

Szerelem?

Szerelem?

Szerelem az, ha mindig hiányzol?

Ha folyton kereslek, és nem vagy sehol?

Ha feldobban a szívem, mikor meglátlak?

És ha kérdeznek folyton késem a válasszal?

Szerelem az, ha mindig ölelni, csókolni akarlak?

Ha bármerre járok titkon téged várlak?

Ha azt remélem, megjelensz valahol?

És meleg kezed megfog, átkarol?

Szerelem az, ha mindig vidám vagyok,

S ha velem vagy mindig annyit mosolygok?

Szerelem az, ha imádom, ahogyan átölelsz?

Ha imádom, mikor azt mondod, szeretsz?

Szerelem az, ha örökké veled akarok lenni?

S minden időmet melletted vágyom tölteni?

Ha melegem lesz akárhányszor megcsókolsz?

S nincsen rajtunk kívül más mikor hozzám szólsz?

Szeretem, ahogy kimondod a nevem.

Szeretem, ahogy becézel, édesem.

Szeretem, ahogy szagolod a hajam,

Majd azt mondod, jó illatod van.

Szeretem két szép barna szemed

Szeretlek. Senki mást, csak téged.

Szerelem?

Szerelem...

A néma könnycsepp

Beke Sándor: A néma könnycsepp 


Nehéz, ha szeretsz, 
s ezt a lüktető érzést 
nem tudod kimondani. 

Nehéz az út a léleknek 
a hangban 
megnyilatkozni. 

Nehéz a szónak 
a lélek ruhájában 
a hangszalagokig elindulni. 
Nehéz a szó, 
ha már nincs 
akinek kimondani. 

Nehéz a néma könnynek 
a szemcsatornán 
elindulni. 

Az utolsó keringő

Kun Magdolna: Az utolsó keringő 


Csak még egy utolsó keringőt táncolj velem, 
hadd érezzem azt, az öregség nem fáj, 
hadd higgyem csak, hogy az elmúlás is barát, 
s valahol még ránk nyitja az élet kapuját. 

Csak lágyan suhanjunk az éji csillagfényben. 
Könnyedén lebegve, mint az első randevún, 
mikor kezem kezedbe rejtetted, és annyit mondtunk, 
most már mindörökre egymáshoz tartozunk. 

Ebben a keringőben minden álmunk ott lesz, 
benne lesz az ifjúság, könny, mosoly, bánat, 
minden-minden benne lesz, ami csak a miénk, 
amit nem vett el tőlünk, sem törvény, sem gyalázat, 

mert egy utolsó tánc mindenkinek jár, 
hisz ott teljesül majd az a nem sikerült tervünk, 
amit sokszor szerettünk volna megtörténtté tenni, 
de a sors elvette a hozzá való merszünk. 

Csak este, ha álomra hajtom le a fejem ...

Csak este, ha álomra hajtom le a fejem, 
S a tudatom feletti kontrollt elveszítem, 
Pillekönnyű szárnyán hozzád repít álmom, 
Akkor vallom csak be az, az én világom. 
Mert, ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod, 
Hangtalan szavakkal utánad kiáltok. 
Üres lelkemben csak néma sóhajok, 
És a soha valóra nem váltható álmok. 
Képzelt ölelések, álombéli szavak, 
Tudom, igaz boldogságot soha nem adhatnak. 
Idő! Nagy Gyógyító! Segíts felejteni! 
Hogy a fájó múltból tovább tudjak lépni. 
Segíts, hogy feledjem az álomvilágot, 
Hogy megleljem végre az igaz boldogságot! 
Fakó emlékképpé szelídítsd a múltam, 
Hogy megtalálhassam végre helyes utam! 
Mely elvezet oda hol a boldogság vár. 
Hol ezer színében ragyog a szivárvány. 
Hol a nap fényében aránnyá olvadok, 
Annak a karjába kivel boldog vagyok. 

Úgy szeress ...

Válóczy Szilvia: Úgy szeress 


Szeress úgy, 
hogy remegjen minden hajnal, 
s lássam rajtad, 
hogy minden búcsúzással 
hű szívedből 
könny fakad. 
Úgy szeress, 
hogy hiányomtól 
ég zokogjon, 
szeress úgy 
hogy kínzó vágyad 
körém fonjon. 
Szeress hittel, 
megértéssel, 
had értsék az angyalok, 
hogy buja szerelmed 
szárnyalva is, őszintén is 
egyedül csak én vagyok. 
Szeress eszed vesztve, 
perzselőn, 
és csendben álmodozva, 
reszketőn. 
Úgy szeress, 
mint ki soha még... 
Ahogy a szív 
izzó tűzzel, 
majd csendes lánggal ég. 
Lázas testtel szeress, 
követelve, harcolva... 
Magadba temess... 
Úgy szeress... 

A hó fehér habként simul rá a tájra

"A hó fehér habként simul rá a tájra 
ragyogó szépségét a tájnak adva. 
Az ágakon, bokrokon lustán szétterül. 
E szépséges tájban gyönyörködöm egyedül. 

Ebben a tündérszép csendben 
egy bokor ága megrezzen. 
Odanézek, hogy mi lehet. 
Szél fújja le a hópihéket. 

A havas táj lassan estébe hajlik. 
Csend van. Így lesz egészen reggelig. 
Mindent lassan befed az éj sötétje. 
Csak a csillagoknak látszik gyenge fénye." 

Erotikus álmok

Ecsedi Éva: Erotikus álmok 


ecsetemmel vásznamra 
álmodom vágyaim 
felviszem rá erotikus 
mindent betöltő csókjaim 
lágyan ívelt vonalát 
testemnek fénylő izzadtan 
átcikázó remegését 
indáival körülfonó suttogó 
leheleted 
nedvek tengerében 
kezeid lágy érintését 
magamba fogadtalak feloldódtál 
bennem...s én csak festettem 
egyre csak festettem... 

zilált ágyamban 
gyűrt lepedők közt 
főnix pár született újjá 
szikrák pattogtak 
körülöttünk...és mi csak 
szeretkeztünk egyre 
csak szeretkeztünk... 
kételyek hulltak porba 
álmainkat festettük vászonra 
festettük újra és újra

Titkos éj veled

Titkos éj veled 


Vezet a Hold hozzám 
Titokzatos éjjel 
Mikor a csend némább 
Már nem lehet 
Halkan koppan a lépted 
A sötétben megfogod kezem 
Fülembe nevem suttogod 
Hogy mennyire kívánsz 
Nyakamba csókolod 
Belé remegek vágyainkba 
Szerelmedre vágyakozva 
Hagyom hogy vezess 
Testem kinyílik mint virág 
Harmatos reggelen.... 

Egy mosoly nem kerül semmibe

"Egy mosoly nem kerül semmibe, és nagyot visz véghez. 
Gazdaggá teszi azt, aki kapja, és aki adja, nem lesz szegényebb. 
Csak egy pillanatig tart, de az emléke olykor örökké él. 
Senki sem elég gazdag ahhoz, hogy nélkülözni tudná, 
És senki sem olyan szegény, hogy ne tudná adni. 
A barátság érezhető jele. 
A mosoly nyugalmat ad a fáradt embernek. 
Bátorságot önt a csüggedőbe. Ha valamikor találkozol valakivel, 
Aki nem adja meg neked a megérdemelt mosolyt, 
Légy nagylelkű és ajándékozd meg te őt a mosolyoddal. 
Mert senkinek sincs akkora szüksége egy mosolyra, 
Mint aki nem tud mosolyogni másra." 

Vágysz a szeretetre? Szeress!

Nem jó ébredni Nélküled

Nem jó ébredni Nélküled 


Hull a hó, fehérbe öltözött a táj 
Csillognak a hótól roskadozó fák 
Nem érdekel a jeges csillogás! 
Álljon már el a hóesés, ne lepje el 
ablakom előtt lábaid nyomát! 

Itt jártál, s itt fent a toronyban 
nem hallottam a cipőnyikorgást 
Hívó szavad sem ért fel a magasba 
Nem szólalt meg a néma éjszaka 
Pedig tudhatta hajnalig várok rád 

Reggel van, a kanapén aludtam 
Az álom nem könyörült rajtam 
Hiába menekültem, börtönbe zárt 
S nem voltál itt, hogy kiszabadítsál 
Belepte már a hó lábaid nyomát 

Álmomban, Te is hánykolódtál 
Felébredni mégsem akartál 
Csukott szemmel tapogatóztál 
Hirtelen felriadtál, mert nem találtál 
Nem volt ki feledtesse az éjszakát 

Ablakomból a távolba nézek 
Arra, hol kislakod Téged rejthet 
Vajon hiányzom én is Neked? 
Akarod még, hogy szeresselek? 
Ha kinyújtod karjaid ott legyek? 

Csak egy üzenet, egy áhított szó 
Csak annyi, hiányzom Neked 
Süvíthet a szél, pustolhat a hó 
Legyőzöm én a természetet 
Ígérem, estére Veled leszek!