Titkaim közt őrizlek

Titkaim közt őrizlek, mint tenger mélyén a kagylót. 
Megvédve hullámveréstől, és szörnyű szélvihartól. 
S csak simogatlak csendesen a tenger sós vizével 
Mely magába zár, és mégis élsz, íriszek tükrében. 

S ha úgy hiszem sötét már lenn a tenger mélye 
Én felhozlak a felszínre, napsugár fényére. 
S táncolunk a csillámló habokban kergetőzve, 
Delfinek, és cápák közt, egymásba rejtőzve. 

S ha belefáradnék e fénynek tiszta játékába, 
Megint ott lenn a mélyben magamba zárlak. 
Mert titkaim közt őrizlek, mint tenger mélyén a kagylót. 
Megvédve hullámveréstől, és szörnyű szélvihartól!