Edmond J. Lawrence: Hol vagy?
Kereslek egy virágban, illatod érzem,
Kereslek a reggelben, s hajnalod nézem.
Látlak az éjben, csillagként fénylesz,
Leslek a napban, örökké védesz.
Ott vagy, ha hívlak, de elszaladsz gyorsan,
Pedig én hiszek benned, veled a sorsban.
Hiába jössz, ha mindig csak rohansz,
Előttem ha vagy, mindig csak suhansz!
Miért nem maradsz, simogass hát engem,
Ölelést kérek, egy csókot már csentem!
Miért vagy, ha nem lehetsz enyém?
Zenélsz nekem életem hangszerén!
Dalod szép, rímekkel tele van írva,
Ennek a nótának ellenállni vajon ki bírna?
Olyan, mint egy szirénének, csábító,
Mint egy áramütés, felettébb kábító!
Kereslek egy virágban, illatod érzem,
Kereslek a reggelben, s hajnalod nézem.
Látlak az éjben, csillagként fénylesz,
Leslek a napban, örökké védesz.
Ott vagy, ha hívlak, de elszaladsz gyorsan,
Pedig én hiszek benned, veled a sorsban.
Hiába jössz, ha mindig csak rohansz,
Előttem ha vagy, mindig csak suhansz!
Miért nem maradsz, simogass hát engem,
Ölelést kérek, egy csókot már csentem!
Miért vagy, ha nem lehetsz enyém?
Zenélsz nekem életem hangszerén!
Dalod szép, rímekkel tele van írva,
Ennek a nótának ellenállni vajon ki bírna?
Olyan, mint egy szirénének, csábító,
Mint egy áramütés, felettébb kábító!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése