Közeleg az este a Nap lassan nyugodni tér

Közeleg az este a Nap lassan nyugodni tér , 
Az emberek lelkében már csak a csend zenél . 
Fáradt puha fénnyel búcsúzik el mára , 
Helyet ad az éjnek és az Ő titkának . 
Csillagok ragyognak ezüstös fénnyel , 
Tündököl az égbolt olyan mint az ékszer . 
Nyugalom árad , az emberszívekbe , 
Szeretet és álom költözik sietve . 
Aludjál TE is , álmodj szépet , 
Őrizd a szívedben ezt a ritka kincset ! 

Néha szvak nélkül kell megbocsátani

Korda György - Szivárványfényben

Köszönöm, hogy szeretsz

Köszönöm, hogy szeretsz, féltesz, vigyázol rám, hogy betakarsz, 

ha fázom, átölelsz, ha félek, és hogy neked reggel is szép vagyok. 

Köszönöm, hogy a szemembe nézel és tudod, hogy mit gondolok. 

Köszönök mindent, amit adtál és mindent, aminek te örültél. 

Köszönöm, hogy vagy nekem és hogy szerethetlek!

A kérdés nem az, hogy vannak-e vágyaink

A kérdés nem az, hogy vannak-e vágyaink, hiszen hogyne volnának. 
Életre, szeretetre, biztonságra és boldogságra vágyunk. 
Vágyunk arra is, hogy gondunkat viseljék. 
A nagy kérdés azonban az, hogy hogyan kezeljük a vágyainkat. 
Mit teszünk szükségleteink kielégítése érdekében? 
És hogyan kezeljük csalódottságunkat, ha ezek a vágyaink nem teljesülnek. 

Daniel Gottlieb 

Vers Neked

Gámentzy Eduárd: Vers Neked 


Ha szólnál, hogyha mondanád! 
Én rád hajolnék mint a nád 
A tó vízére csendesen. 
Hagynám, hogy ringatózz velem. 

Ha nem beszélsz, mert nem lehet, 
Csak küldjél bármilyen jelet! 
Elég egy apró mozdulat, 
S én találok hozzád utat! 

- Mert megszerezlek bárhogyan! 
A porba rajzolom magam, 
Amerre jársz, amerre lépsz. 
- Ha nem akarsz is hozzám érsz! 

A szerelem, olyan, mint egy álom!

A szerelem, olyan, mint egy álom! 
Néha szép, néha fájdalom! 
Igazán szeretni csak egy valakit lehet, és pedig azt, aki téged is SZERET. 

Sose haragudj ...

Hűtlenségedről mit se tudva ...

Hűtlenségedről mit se tudva 
a lelkemet adtam neked, 
s te ismerted már, mi a titka... 
Csak én, én nem ismertelek.

Hűtlenségedről mit se tudva ...

Hűtlenségedről mit se tudva
a lelkemet adtam neked,
s te ismerted már, mi a titka...
Csak én, én nem ismertelek.

A nő a lelkével szeret

A nő a lelkével szeret

A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő - még a legérzékibb nő is - a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör - egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az ,,egész testében", hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az ,,erogén zónák" ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő ,,erogén zónája": a lelke.

Müller Péter

Azt mondod, látod és azt mondod, érted.

Azt mondod, látod és azt mondod, érted. De azt, hogy miért van, mégis újra kérded. Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát, De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát. Mert szemeddel mindig a távolt kutattad, És a célokat mindig másoknak mutattad. Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban. Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni, Meg kell tanulnod most önmagadra nézni. Te magad változz, hogy a titok örök fénye Felragyogjon Benned és felébredjél végre. Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra, És a legmerészebb álmaid válnak valóra.

(Müller Péter: Lábnyomaid pora)

Mosoly az arcodon

Weöres Sándor: Mosoly az arcodon 


Szeretném látni a mosolyt az arcodon, 
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon: 
Szeretném látni a boldog szemeket, 
Amelyekből más is erőt meríthet. 

Szeretném hallani a boldog nevetést, 
Amely mindig őszinte és békés. 
Hallani, ahogy a jót dicséri szád, 
S nem az elégedetlenség nehezedik rád. 

Szeretném érezni, hogy békés a világod, 
Hogy hiteddel a rosszat leigázod. 
Felülkerekedsz a súlyos bánaton, 
Hisz Isten veled van minden utadon 
. 
Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol, 
Ha válaszút előtt botladozol. 
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja, 
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta. 

Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak, 
De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak. 
S ehhez legyen az a hely a templomod, 
Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz. 

Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne, 
Ha minden gondod Isten elé lenne letéve. 
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna, 
A fénysugár lelkedig hatolhatna. 

Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék, 
A bánatodban is szívesen osztoznék. 
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek, 
Hitem szikrájából lángot gyújtok neked. 

Szeretném, akár a könnyeid árán is, 
Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít. 
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet, 
De a követ neked kell 

Akarj engem!

Minnah: Akarj engem! 


Akarj engem! 
Szeress úgy, hogy magam is megszeressem! 
Sokat féltem, sokat sírtam, 
Sokan hazudtak, sokaknak hazudtam. 
Nem így jöttem, nem ezt éreztem, 
Tisztán álltam, de elvéreztem. 
Meg akartam mutatni a világnak, 
A sebzett vad, még felállhat. 
Hiába bíztam, őszintén szerettem, 
Könnyeim nyelve, egyre keményedtem. 
Zsigerig gyötörve, suttogtam magamnak, 
Lehet még remény, kell, hogy megmaradjak! 
Itt vagyok előtted, 
Engedj közel kérlek! 
Láss szívembe, tárd ki karod, 
Ölelj, szoríts magadhoz! 
Összeforrt testünkben vágy gerjed, 
Mi enyhíti, sajgó sebeinket. 
Lüktető véreddel, átérzem fájdalmad, 
Csókom enyhítse remegő ajkad. 
Akarj engem! 
Szerelmed szeressen! 

Aki szeret nemcsak boldogságot ...

Aki szeret nemcsak boldogságot de mérhetetlen sok szenvedést is átél. 

Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az " enyém vagy, s én tiéd " időtlen állapot.

Müller Péter

Ne sírj, ha valaki nem szeret,

"Ne sírj, ha valaki nem szeret, mert a bánat megöli szívedet. 

Szeresd azt, ki megérdemli, lehet, titokban ő is ezt teszi. 

Ha az életben boldog akarsz lenni, előbb tanulj meg tűrni és szenvedni. Olyat szeress, aki téged is szeret, hogy ne érje bánat szívedet. 

Fájni kell a szívnek, ha szeret, mert fájdalom nélkül élni nem lehet. 

Valakit megszeretni egy perc is elég, de elfelejteni egy élet is kevés."

Jó éjszakát!

Az emlékek és az elmosódott lábnyomok ...

Az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit. Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki. 

Wass Albert 

Ha az életben döntés előtt állsz ...

Hogy ki vagyok én?

Hogy ki vagyok én? 
A legártatlanabb angyalod, vagy a legkísértőbb démonod. 
A barátod, vagy az ellenséged. 
A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed, vagy a sötét éjszaka, amiben örökre elveszel. 
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni, vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lehet a Tiéd. 
Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell, vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged. 
A pillangók, amik a hasadban repkednek, vagy a könnycsepp, ami az arcodon lepereg. 
Hogy Neked ki voltam... Vagyok... Leszek... az csak rajtad áll. 

Az asszonyok mindig szépek

Az asszonyok mindig szépek 


Az asszonyok mindig szépek, 
Még akkor is ,ha őszi évek, 
Tolakodnak fejük fölött, 
S hajuk őszbe deresedik, 
S arcuk ránccal telítődik. 

Szívük tiszta,lelkük régi, 
Testüket nagy csend üli, 
Lelkükben csendes titok, 
Hogy maradtak fiatalok. 

Szeretetben gazdagabbak, 
Megértésben óvatosak, 
Féltve őrzik gazdagságuk, 
Gyermekeik,unokájuk, 
Hatalmas nagy boldogságuk, 

Az asszonyok mindig szépek, 
Még akkor is ,ha csak remélnek, 
Még akkor is ,ha őszi fényben, 
Fehér hajuk meg-meglibben. 

Elsuttogják imájukat, 
De csókba fullad az imájuk, 
Mely suttogja örök álmuk, 
Istenem ,Te hallhatatlan, 
Segíts rajtuk a nagy bajban. 

Az asszonyok mindig szépek. 

Titkaim közt őrizlek

Titkaim közt őrizlek, mint tenger mélyén a kagylót. 
Megvédve hullámveréstől, és szörnyű szélvihartól. 
S csak simogatlak csendesen a tenger sós vizével 
Mely magába zár, és mégis élsz, íriszek tükrében. 

S ha úgy hiszem sötét már lenn a tenger mélye 
Én felhozlak a felszínre, napsugár fényére. 
S táncolunk a csillámló habokban kergetőzve, 
Delfinek, és cápák közt, egymásba rejtőzve. 

S ha belefáradnék e fénynek tiszta játékába, 
Megint ott lenn a mélyben magamba zárlak. 
Mert titkaim közt őrizlek, mint tenger mélyén a kagylót. 
Megvédve hullámveréstől, és szörnyű szélvihartól! 

Hűséged

Tóthárpád Ferenc: Hűséged 


A hűséged enyém. 
Vakon bízom benned. 
Hiszem azt, hogy mindig 
tudod, mit kell tenned. 

A hűséged enyém. 
Meghalnék teérted. 
„Jóban, rosszban, veled…” 
– te is azt ígérted. 

A hűséged enyém, 
s tiéd a hűségem. 
Minden földi kincsem 
hűségre cserélem. 

Örökké s egy napig 
tápláljon a remény. 
Nem riaszt meg semmi, 
ha hűséged enyém. 

A BÜSZKE SZEM

SOMLYÓ ZOLTÁN: A BÜSZKE SZEM 


A büszke szem az égre bámul; 
a néma szájban titok él. 
A büszke kéz, az összezárul; 
a büszke szív, az nem remél. 

Én feléd nézek két szememmel 
s a szájam zárt, mert titka van. 
S feléd lengetem két kezemmel 
a szívem, amely nyitva van. 

Hegyeken túl

Fecske Csaba: Hegyeken túl 


Tavirózsán ül a vén Hold, 
ez a nap csak buborék volt. 
Harmat reszket a virágon, 
a habokból kel az álom. 

Hova mennél, hova futnál, 
ha feledni sose tudnál? 
Hegyeken túl idegen táj, 
ami bánt, az nekem is fáj. 

Hol vagy?

Edmond J. Lawrence: Hol vagy? 


Kereslek egy virágban, illatod érzem, 
Kereslek a reggelben, s hajnalod nézem. 
Látlak az éjben, csillagként fénylesz, 
Leslek a napban, örökké védesz. 

Ott vagy, ha hívlak, de elszaladsz gyorsan, 
Pedig én hiszek benned, veled a sorsban. 
Hiába jössz, ha mindig csak rohansz, 
Előttem ha vagy, mindig csak suhansz! 

Miért nem maradsz, simogass hát engem, 
Ölelést kérek, egy csókot már csentem! 
Miért vagy, ha nem lehetsz enyém? 
Zenélsz nekem életem hangszerén! 

Dalod szép, rímekkel tele van írva, 
Ennek a nótának ellenállni vajon ki bírna? 
Olyan, mint egy szirénének, csábító, 
Mint egy áramütés, felettébb kábító! 

Csillagot láttam

Simon István: Csillagot láttam 


Csillagot láttam a szemedben - 
egy könnycsepp volt kibuggyanóban, 
még rá is csodálkoztam hosszan, 
és fájdalmasan megszerettem, 
mert én okoztam. 

Mert az életem annyi botlás, 
és mennyi álmom a romhalmaz; 
a könnyed kellett, amíg hallgatsz, 
egy tiszta csillag, hogy azon láss 
és légy irgalmas. 

Kis csepp, a harmaté ha ennyi, 
áru benned fájdalmad a tenger, 
mégis tűrted, hogy hideg szemmel 
ne itéld azt, akit szeretni 
akarsz, mert ember. 

S éreztem, megszorítva formás 
kezedet – mellyel letörölted - 
hogy oly kapocs rajta a könnyed, 
mint ami kicsit forrást 
óceánokkal összeköthet. 

Te vagy az álmom ...

Ámokfutók - Bújj mellém

Ámokfutók - Bújj mellém 


Ölelj úgy mindig, mintha nem lenne más, 
Nem lenne holnap újabb folytatás... 
Legalább így érzem: 
Megörülsz értem... 
Bújj mellém! Ó!ÓÓ!ÓÓ! 

Refr.: 
Bújj mellém! Suttogd azt, hogy szeretlek! 
Kell a remény, míg szived enyém. 
Gyere bújj mellém! 
El többé nem engedlek, 
Te és én! Maradj csak az enyém! 

Mosolyod elcsábít, szemed megbabonáz... 
Kígyó tested csupa gyönyör és láz... 
Van egy közös álmunk: 
Egymásra vágyunk! 
Bújj mellém! Ó!ÓÓ!ÓÓ! 

Refr. 

Szép, szép a veszekedés, mikor forr a vér, 
És tompul az ész! 
Szép, szép, meg nem is kevés, 
Sokra vele mégsem mész! 
Inkább csak a szerelmes szavak, 
Meg néhány ölelés... 
Hidd el ez egy tuti recept, 
Használd ki és kész! 

Ezer év is kevés! Igen kevés nekem! 
Pár perc is hosszú, ha nem vagy velem, 
Hunyd le szemed! 
Érezd ott égek benned! 
Lobbanj lángra! 
Hisz a szerelmet hoztam neked! 

Refr. 

Refr. 

Refr. 

Bújj mellém. 

Ha könnyes szemmel

Ha könnyes szemmel 


Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra 
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra 
Ha a bánat már nagyobbra nôtt, mint a szerelem 
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet 

Ha az életedet veszed újra fontolóra 
És a szívedet próbálod meggyôzni, hogy végleg leteszel róla 
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet 
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet 

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz 
Feltárom elôtted az utat, amelyet hiába kutatsz 
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda 
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda 
Mert én vagyok az Őrangyalod 

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból 
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól 
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól 
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól 

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj 
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj 
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz 
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz 

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess! 
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess 
A végsô pillanatban fogom meg a kezed 
És az egész világot odaajándékozom neked 
Mert több, mint a barátod vagyok... 

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz 
Feltárom elôtted az utat, amelyet már régóta kutatsz 
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak 
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak 

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog 
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod. 

Mikor a szemedbe néztem

Fodor Emese: Mikor a szemedbe néztem 


Mikor a szemedbe néztem, 
Láttam a tengert, s a homokpartot, 
A kék eget, s a szikrázó napot. 

Mikor a szemedbe néztem, 
Láttam a csillogó gyémántot, 
S a gyönyörű smaragdot, 


Mikor a szemedbe néztem, 
Magamat láttam mosolyogva, 
S láttam ölelő karodban 
Megpihenni lelkem. 

Mikor a szemedbe néztem, 
Egy új világot láttam 
Mely eddig csak álom volt 
S láttam az utat, 
Mely a jövőbe tekint. 

Mikor a szemedbe néztem, 
Egy világ mosolygott vissza rám, 

Mikor a szemedbe néztem, 
Testünk egyé forrt, 
S a mámor hevében 
Hangunk az égbe szólt. 

Holnap virágának ki viseli gondját,

"Holnap virágának ki viseli gondját, milyen jó, hogy megyek hozzád! 
Kósza szél a felhők lágy ölén, szállj -repülj velünk egy új világ felé 
Kis hajó az álmok tengerén, benne ül egy lány és én. 
Kósza szél az álmok tengerén. Vezess kis hajó egy új világ felé. 
Senki mást csak engem és egy lányt boldog élet vár ott ránk. " 

Sergio Endrigo