Avicii - Hey Brother

Ha őszinte vagy ...

Ha elhagynál ...

Váci Mihály: Ha elhagynál ... 


Ha elhagynál engemet, - jobban 
mi fájna? 
hiányod, vagy a szív megdobbant 
magánya? 
A csalódás kínjától félek, 
vagy féltlek? 
Szerelmünket szeretem jobban, 
vagy Téged? 

Ne ítélkezz felettem ...

Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat .. . 

Láthatod a mosolyom ... de nem látod mögötte a fájdalmat 

Ne dobálj kövekke ... ha nem tudod ... mit miért tettem

 Láthatod a hibáim ... de nem látod az összetört szívem 

Léptem én is rossz útra ... volt, hogy más ember voltam ... 

De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam 

Ne bánts szavakkal ... ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok 

Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok ... 

Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek 

Melyek soha el nem múlnak ... hiába telnek gyorsan az évek 

Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál ... vedd fel a cipőjét 

S meglátod ... ha felveszed ... 

Te leszel ki letörli majd a könnyét ...

Te értetted meg velem ...

Te értetted meg velem, 
hogy milyen rejtelmes mély 
és csodálatos a férfinak és a nőnek a viszonya, 
hogy nem véletlenül akadnak egymásra. 
Hogy a szerelem nemcsak ölelés és csók 
és az érzések tavaszi mámora, 
hanem a léleknek csendes boldogsága, 
láthatatlan és mégis ott van mindenütt, 
mindenben. 
Néma és mégis sokatmondó, 
még ha az ajkak meg sem rebbennek. 

(Johannes Linnankoski) 

Szemedbe néztem.....

Szemedbe néztem..... 


Szemedbe néztem, s megfürödtem benne 
Olyan volt tükre, mintha kristálytenger lenne 
Melynek fenekén csillogó mélybarna homok 
Gyémánttá tördeli a felkelő napot 
Szemedbe néztem, s elmerültem benne 
Olyan volt színe, mintha nyári éjjel lenne 
Melynek égboltján ezüstös telihold ragyog 
Mit körbetáncolnak álmos csillagok 
Szemedbe néztem, s lángra gyúltam benne 
Olyan volt tüze, mintha izzó láva lenne 
Mi addig ég, míg csak a föld forog 
Míg a mennyben dalolnak angyalok 
Szemedbe néztem, s feloldódtam benne 
Olyan volt fénye, mintha bűbájosság lenne 
Mely árva lelkem velejéig hatott 
S gyújtott szívemben heves imádatot 
Szemedbe néztem, s eltévedtem benne 
Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne 
Mint szédítő, kábító, gyönyörű vad titok 
Szemedben láttam meg, hogy szeretlek nagyon! 

Van aki úgy tesz, mintha boldog lenne ...

"Van aki úgy tesz, mintha boldog lenne, 

de a lelke közben sír, 
Van aki úgy csinál mintha minden rendben menne, 

de a szíve segítséget kér. 
Van aki zárkózottnak mutatja magát, 

közben csak egy kis szeretet az egyetlen vágya, 
Van aki úgy csinál mintha körülvenné rengeteg barát, 

és mégis a magány az egyetlen társa. 
Van akiről azt hiszed hogy, erős és kibír bármit, 

miközben ő csak szedegeti szíve darabjait. . . " 

Érzés

Érzés

Lelkemben az érzés, sok ki nem mondott szó,

nem tudom, miért fáj,

de mégis oly jó.

Átölelni vágytál, s én álltam ott bénán,

szemembe néztél,

s csak mosolyogtam némán.

Jöttél és éreztél a szenvedély nevében,

csókoltunk őrülten ,

a szerelem hevében.

Egymásra néztünk, s a pillanaté lettünk,

Gyémánttá forrt össze 

tekintetünk, lelkünk.

(Flower) 

Hogy mit érzek irántad ...

Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom,

Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom. 

Ha boldog vagy, veled nevetek, 

Ha szomorú, veled szenvedek. 

Ha sírsz, könnyezem én is. 

Ha kacagsz, kacagok én is. 

Ha gondod van, segítek megoldani, 

Ha beteg vagy, én akarlak ápolni. 

Ha nem vagy velem, én féltelek, 

Ha hazaérsz, fellélegezhetek. 

Ha ellenség jön, én megvédelek, 

Ha kell, életem adom érted. 

Ha neheztelsz rám, kiengesztellek, 

Ha szeretsz, viszontszeretlek. 

Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak, 

Nem fogok változni én sem, ne akarjad. 

Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted, 

Így, és ezerféleképp szeretlek téged.

Az igazi férfi ...

Az igazi férfi... ...játszik...nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán..vadászik...csak úgy mellesleg megérint...mögénk lép...nyakunkba csókol... a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol...az igazi férfi nem siet...tudja, hogy idő kell a vágyhoz...megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ...és már csak őt látjuk...már csak azt akarjuk...nem elveszi...odaadjuk...nem eltűrjük...hanem befogadjuk...az igazi ölelés visszafogott...úgy kúszik végig a testen, mint a napfény...lassan és puhán...időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék...nem kell hozzá más, csak egy férfi...aki szeretni tud...s egy nő...aki hagyja, hogy szeressék.....

Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát ...

Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát, 
Mintha a menny kapuját reám nyitnád. 
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat, 
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy, 
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat, 
És üdvösségem forrása a lelked. 
Tudom: a nevem imádságnak ejted. 
Tudom: több vagyok néked minden szentnél, 
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél - 
De néha sírok. Akkor ne kérdezz. 
Meghalnál értem, de meg nem értesz. 

Berde Mária 

Egy ölelés sokkal többet jelent ...

Egy ölelés sokkal többet jelent két test érintkezésénél. 
Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád. 
El tudok lazulni, otthon érzem magam, ahol megértenek. 
A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit , egy nappal meghosszabbodik az életünk..: 

(Coelho) 

Van egy szó...

Van egy szó... 
Egy gyönyörű szó. 
"Kedvesem". 
Mennyi gyengédség, meghittség, intimitás, 
mennyi szeretet lakozik ebben a bájos szóban. 
És mennyi érzés. 
Ezt a szót nagyon ritkán használjuk. 
Legalábbis, ha komolyan, a benne lévő érzelemnek 
megfelelően mondjuk ki. 
Mert ezt a szót csak egy embernek mondhatjuk. 
A Kedvesnek. 
Annak, aki szívünkben van. 
Nem szerető, nem barát vagy barátnő, nem partner. 
Hanem Társ. Az egyetlen. A legkedvesebb. 
A Kedves. 

Ha akarod ...

Cserényi Zsuzsanna: Ha akarod 


Mától én rajzolok csillagot 
A takaród minden sarkára, 
Ha akarod. 
Mától én vigyázom a napot 
Ott az égen, a felhők fölött, 
Ha akarod. 
Én fújok szelet, csendeset 
Vagy rombolót, dühöngőt. 
Gyújtok apró tüzeket, vagy 
Borítom lángba a hegyeket, 
Beültetem fával a sivatagot, 
S visszafelé folynak a folyók, 
Ha akarod. 
Bejárom veled a világot, 
Letépek minden virágot, 
Élek békében, boldogan 
Vagy mindenért harcolok, 
Ha akarod. 
Mindenhol ott leszek 
Add hát a két kezed 
Átölellek és hallgatok 
Ha akarod. 

Van úgy az ember ...

Vitó Zoltán: Van úgy az ember ... 


Van úgy az ember, 
hogy álmodozni vágyik, 
mégsem jut messzebb: 
- riasztó úton - csak a valóságig. 

Van úgy az ember, 
hogy bár szólani vágyik, 
mégsem jut messzebb: 
- tétova úton - csak a hallgatásig. 

Van úgy az ember, 
hogy bátorságra vágyik, 
mégsem jut messzebb: 
- bénító úton - a megalkuvásig. 

Van úgy az ember, 
őszinteségre vágyik, 
mégsem jut messzebb: 
- ösvényes úton - csak a hazugságig. 

Van úgy az ember, 
hogy építeni vágyik, 
mégsem jut messzebb: 
- vak-sötét úton - csak a rombolásig. 

Van úgy az ember, 
hogy bár szállani vágyik, 
mégsem jut messzebb: 
- ingoványon - az elnyelő mocsárig. 

Van úgy az ember, 
hogy az Összhangra vágyik, 
mégsem jut messzebb: 
- veszejtő úton - lelke káoszáig... 

Bizony, van úgy az ember: 
otthagyná gőgös, 'koronás' helyét; 
sóváran nézi buksi kutyájának 
lélek-gyémántként csillogó szemét: 
és sírva simogatja 
egy őzgidácska ártatlan fejét: 

Ám úgy is van az ember, 
haragra, bosszúra készül előre, 
de egy kedves hang csendül, - 
és szelíd barátság sarjad belőle. 

És úgy is van az ember, 
hogy balsorsára készül már előre, 
de egy tiszta fény villan, - 
s búvó remény, öröm sarjad belőle: 

Mert úgy is van az ember 
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -; 
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz, 
és mégis eljut, eljut önmagához, 
- kalandos úton - legjobb Önmagához. 

Ne kívánj az életben nagyon boldog lenni

Ne kívánj az életben nagyon boldog lenni. 
Jobb tövisek után rózsában pihenni. 
Ha boldogan akarod élvezni életed, 
ne osztogasd mindenkinek szerető szívedet! 
Egy gondolat kísérjen szüntelenül 
Szeretni csak egyet, de azt végtelenül! 

Az eső szerelme

Zsefy Zsanett: Az eső szerelme 


Szerelmes lett az eső a szélbe, 
imádta amikor az susog, 
nyári éjek csendes magányába 
ahogy hordta az akácillatot. 

Szerette a felkorbácsolt képet, 
folyók felett dúló erejét, 
megcsodálta a kis semmiségből 
felduzzadó hatalmas legényt. 

Messzi tájról indultak ők ketten, 
útjuk gyakran találkozgatott, 
az őserdő fülledt melegéből 
az ég a földnek zivatart lopott. 

Cseppenként mind halomba hordta, 
fellegfészkében az eső suhant, 
a szél kísérte sivatagon túlra, 
hol szívében szerelem fogant. 

Csillogtatta millió kis cseppjét, 
lágy permettel szórta a határt, 
szikrázott szirmokon kacéran, 
láb' lógázva is a szélre várt. 

De hiába minden trükkös szándék, 
a szél rohanva tört mindenen át, 
az eső függönyét széttépve 
pusztulást hagyott maga után. 

Szerelmes volt az eső a szélbe, 
de cseppekre tört benne a vágy, 
így, ha fájó képek gyötrik néha, 
jéggel veri máson el baját. 

Wass Albert - Gondolsz-e rám?

Wass Albert - Gondolsz-e rám? 


Mikor az est szellő-uszálya lebben, 
S madár dalol a zöldellő ligetben, 
Mikor az égen első csillag ég, 
S a nyárfa lombja suttog halk mesét, 
Bíborba nyíló álmod alkonyán 
Gondolsz-e rám? 

Ha lelked, mint egy mámoros madár 
Az ég sötétkék bársonyára száll, 
Mikor a fényt koszorúba fonod, 
S azzal köríted tiszta homlokod, 
Repeső vágyad tündér-hajnalán 
Gondolsz-e rám? 

Én minden este kis faludba szállok, 
Hol most javában nyílnak a virágok, 
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban, 
Ha látlak olykor állni ablakodban; 
El-el merengsz… s úgy érzem, igazán 
Gondolsz reám! 

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk ...

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni. Müller Péter 

Ha most valaki megkérdezné tőlem, mit jelentesz nekem ...

Ha most valaki megkérdezné 
tőlem, mit jelentesz nekem, 
Büszkeségben azt felelném 
Semmit, csak egy elmúlt szerelem. 

Elmegyünk egymás mellett, 
A két szemed rám nevet 
Kacagva köszönök én is, 
De hangom egy kicsit megremeg. 

Mosolygok az utcán sokáig, 
De aztán ahogy befordulok, 
Fáradtan szememhez nyúlok 
És egy könnycseppet szétmorzsolok. 

Dante

Ha leírom neved a homokba ...

Ha leírom neved a homokba, 
a legelső forgószél elhordja. 
de ha neved egy szikla kőbe vésem, 
azt évek múltán is megleled. 
Így véstem egykor szívembe egy szót 
és egy nevet: 
a szó: SZERETLEK 
a név:A TE NEVED 

Az életünk egy hosszú könyv ...

Az életünk egy hosszú könyv, lassan forgatjuk lapjait, és mindig csak előre nézünk, vajon mit hoz a titokzatos következő fejezet? Ha eljutunk a könyv utolsó oldalához, minden titok feltárul előttünk, nem érdekes többé. Kevés regényt akarunk az utolsó oldal után még egyszer végigolvasni, legfeljebb lapozgatunk benne, egyes fejezeteit, egyes részleteit kívánjuk újra átélni. De a részlet nem az egész, nem a teljes valóság. Öröm és bánat, mint a világosság és az árnyék, nyomon követik egymást. 

(G. Hajnóczy Rózsa) 

Ha meggyűlölne téged az egész világ ...

Ha meggyűlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, 
és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. 
Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tűzön, 
én mindig követni foglak. 
Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. 
És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, 
mint a túlvilág illatos mezői. 
Ha meggyűlölnél engem és elűznél magadtól, 
én akkor is tovább szeretnélek. 
A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. 
És téged látlak én ébren vagy alva, 
mindig csak veled beszélek én. 
Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, 
hogy elérkezett az utolsó órám, 
hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. 
És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, 
és szemeim csak téged látnak. 

Szeretném megköszönni ...

Szeretném MEGKÖSZÖNNI azoknak, akik bántottak, mert megtanítottak arra, 
hogy az idiótáknak elég az arcukba mosolyogni.. 
KÖSZÖNÖM azoknak, akikben csalódtam és hagytak a földre esni, 
mert másképp soha nem tudtam volna felállni.. 
KÖSZÖNÖM azoknak, akik mindig azt mondták 
´hiszen nézz magadra',mert másképp nem jöttem volna rá, 
hogy milyen egyedi vagyok.. 
KÖSZÖNÖM azoknak, akik azt mondták 
´gyűlöllek téged´ ... és végre rájöttem, 
hogy mindeddig csak útban álltak!!! 
´KÖSZÖNÖM azoknak, akik szerettek 
és bíztak bennem és most is ezáltal megtartva az erőt, 
a hitet ami bennem rejlik. 
Boldog vagyok! 

Igazgyöngyök

Wass Albert: Igazgyöngyök 


Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, 
S a kék vizekben tündökölt a hold, 
Tündér leány állott a tenger partján, 
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt... 
De egy este... messze észak felől 
Orkán hadával érkezett a tél, 
A tündér sírt és fényes könnyeit 
Zúgó tengerbe hullatta a szél... 
Aztán elment... a tenger várta, várta, 
És fodros habja többé nem dalolt. 
Ködös, borongós, néma éjszakákon 
Sötét vizén nem tündökölt a hold... 
S a mélybe hallott tündér könnyekből 
Lettek a fényes igazgyöngy szemek... 
A gyöngyhalász néha megtalálja 
A mélybe rejtett tündér-könnyeket... 
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok, 
És verseim az igazgyöngyszemek... 
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér 
S azóta néha gyöngyszemet lelek... 

Ne csüggedj el, szeress!

Ne csüggedj el, szeress! 


Ha elhagyott szerencse csillagod, 
Ha rád zúdult a sors viharja már, 
Ha megcsalt minden szép reményed és 
Letűnt az utolsó reménysúgár: 
Ne csüggedj el, szeress! 

Ha elhagyott szerencse és siker, 
Szerelmed, ez legyen te mindened, 
Ez boldogit, ez édes álmot ad, 
Gyönyörrel tölti be az életet. 
Ne csüggedj el, szeress! 

Ha rád zúdult a sors viharja már, 
Ne is remegj, ne félj villámitól. 
Szerelmed villamháritó legyen, 
Lecsap, dörög, de mégsem ér utol. 
Ne csüggedj el, szeress! 

Ha megcsal minden szép reménnyel és 
Hajótürütten nézed a jövőt, 
Szeress! Kűzdj újra és szerelmed, ez 
A küzdelmedre ád elég erőt. 
Ne csüggedj el, szeress! 

Ha szívedet a bánat ellepé, 
S ha emészt, a fájdalom gyötör: 
Szeress! Ez boldogit! A szerelem, 
Ez az öröm, az élet és gyönyör, 
Ne csüggedj el, szeress! 

Oly jó szeretni Téged

Oly jó szeretni Téged, 
lengsz, mint illatos rétek, 
hajad nagy, barna alkony, 
engedd, hogy betakarjon. 
Tebenned mindig nyár van, 
forrásom vagy e tájban, 
szemed két fényes ablak, 
engedd, hogy benned lakjak. 

Csepeli Szabó Béla 

Anyák napja

Donászy Magda: Anyák napja van ma 

Üres a kis csóka fészek 
Egy májusi reggel. 
Az öt vidám csókagyerek 
Tán világgá ment el. 

Csóka mama szívdobogva 
Keresgette őket, 
De nem látták sem a nyuszik, 
Sem a fürge őzek. 

Jönnek! Szólt a kakukk, 
Ki a legmesszebbre látott, 
Kis csőrében mindegyik hoz 
Egy-egy szál virágot 

Hol voltatok? Szólt az anyjuk, 
S megcsuklik a hangja. 
Neked hoztunk virágot, 
Mert ma van anyák napja. 

Weöres Sándor: Buba éneke 

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, 
hömpölygő sugárban énekelnék – 
Minden este morzsára, búzára 
visszaszállnék anyám ablakára. 

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, 
minden bő kabátba belebújnék – 
nyári éjen, fehér holdsütésben, 
elcsitulnék, jó anyám ölében. 

Ó, ha csillag volnék, kerek égen, 
csorogna a földre, sárga fényem – 
Jaj, de onnan vissza sose járnék 
anyám nélkül mindig sirdogálnék. 

Donászy Magda: Nagyanyónak 

Édes-kedves Nagyanyókám! 
Anyák napja van ma! 
Olyan jó, hogy anyukámnak 
is van édesanyja. 
Reggel mikor felébredtem 
az jutott eszembe, 
anyák napján legyen virág 
mind a két kezembe. 
Egyik csokrot neked szedtem, 
odakünn a réten, 
Te is sokat fáradoztál 
évek óta értem. 
Kimostad a ruhácskámat, 
fésülted a hajamat, 
jóságodat felsorolni 
kevés lenne ez a nap. 
Köszönöm, hogy olyan sokat 
fáradoztál értem, 
és hogy az én jó anyámat 
felnevelted nékem.