Nőnek lenni...

Kis-Takács Erzsébet: Nőnek lenni... 


Nőnek lenni, néha jó, de nem mindig szép, 
Mikor az van, mit nem akarsz, tán továbblépsz. 
Lépsz tovább, mert ha nem, akkor, biztos véged, 
És nem ez kell, hogy legyen a női élet! 

Szólamokban könnyű köszönteni minket, 
Köszöntést és nagy szavakat bárki hinthet! 
De mikor tenni kell értem egy keveset, 
Akkor nem mindig igen a várt felelet! 

Pedig jó az a szó, amikor úgy várom, 
Jó akkor is, ha nem ez volt a nagy álmom. 
Valóban jó nőnek lenni, úgy is, ha fáj, 
És mikor otthonomban vár, sok éhes száj. 

Szeretem, ha akkor is örülnek nekem, 
Mikor fáradtan, nyúzottan megérkezem. 
Teszem a dolgom, tudom, hogy ezt mindig kell! 
Jó, hogy van számomra egy biztos pont, egy hely! 

De, szívesen dolgozom, a napi munkát, 
Akkor is, ha érzem, rám bízták a súlyát. 
Nem akarok lustálkodni, csak pihenni. 
Nem csak, mókuskerék munkát tenni-venni! 

Biztosan értitek, mi is a fő bajom, 
Hát ne csak nőnapkor tartsák az én napom. 
Nap mint nap szeressenek, kiket szeretek, 
Ha nincs is ok, elém virágot tegyenek. 

Még azt is szeretném, azért, mert nő vagyok, 
Buszra fel-le, udvariasságot kapok. 
Nem vagyok, ki csak egyen-jogot követel, 
De olyan sem, ki mindig erről szövegel. 

Nőnek születtem, és erre büszke vagyok, 
Ritkán mégis, férfivá válni akarok. 
De én már nőként élem le az életem, 
Hát úgy szeressetek, mint nőt, ha kérhetem!