Csendes az éj, az égen ezer csillag

Csendes az éj, az égen ezer csillag. 
A Hold égi útján felfelé ballag. 
Telt arca fentről a Földre mosolyog, 
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog. 
Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém! 
Én vigyázom álmod ezen az estén. 
Csendes már minden, a nappal véget ért, 
Helyét az estnek adta, aludni tért. 
Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed. 
Felejts el mindent, én fogom a kezed. 
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát, 
Feltárom előtted lelkem kapuját. 
Valahol messze, egy manó útra kel, 
S az Éj-Tündér most csak nekünk énekel. 
Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang, 
Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang? 
Hát hunyd le szemed és Te is láthatod 
Az előttünk nyíló mesés világot, 
Ahol ezer csoda és varázslat vár, 
Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már. 
Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más. 
Itt nincs Rossz, nincs Harag, semmi rohanás. 
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma: 
Lelkemnek mélye, az álmok világa. 
Ez az a hely, amit magamban hordok. 
Ha Rád gondolok, mindig itt vagyok, 
Együtt Veled; mert Rólad szól az álmom. 
Náladnál fontosabb nincs e világon! 
Senki más nem látja, nem ismerheti.