Csak egy napra

Szita Zoltán: Csak egy napra 


Ha virág lehetnék csak egy napra, 
biztosan nagyon sok dolgom volna. 
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék, 
világító sárga, de semmiképp sem 
szeretném a szomorút, a feketét. 

Aznap én nem egy virágot nyitnék, 
hanem tízet, húszat, vagy százat. 
Mosolyom csupa derű lenne s alázat 
befutnám titokban az egész házat. 
Megkérném a napot már előző este, 
hogy a színeket, csak virágokra fesse. 

Illatommal csábítanám a méheket, 
kikeverni újabb és újabb színeket. 
És megigéznék majd minden embert, 
s kinevetném a didergő decembert 
Lámpás lennék a sötét éjszakában, 
vidámság a szomorúság udvarában. 

Ha virág lehetnék csak egy napra, 
a szomorúság is biztos mosolyogna 
s az ármány reszketve bujdokolna. 
Még színesebbé tenném a világot, 
ajándékba adnám a legszebb virágot.