Meleg, nyári eső

Nemetine Kodrán Erzsébet: Meleg, nyári eső

A lelkem darabokra hullott,

Fájdalom gyötörte a testem,

Rekkenő nyári melegben

A porban térdre estem,

Kétségbe esve kapaszkodót kerestem.

Felettem felhők szálltak,

A bánatok rám találtak.

Úgy éreztem, így élni nem tudok,

Már nem vigasztaltak többé

Az égen kigyúló fényes csillagok.

Sokáig így feküdtem csendben,

Elmerültem a végtelenben,

S imám a csillagok felé szállva

Kérte a megváltó halált,

De meghallgatásra nem talált.

És akkor váratlanul, halkan

Megeredt a nyári zápor,

Apró patakok mosták arcomat,

Könnyeim közé vízcseppek hulltak,

S a fájdalmak lassan elcsitultak.

Éreztem, hogy megtisztul a testem,

Lelkemből messze száll a bánat.

Magamhoz tértem, talpra álltam,

Visszatért belém az erő,

Életre keltett a meleg, nyári eső.