Aranyosi Ervin: Boldognak maradni…
Leülsz, s megfáradtan nézel egy virágot.
Úgy teszel, mint aki csodát sose látott.
Rácsodálkozol, de nem tudsz már örülni,
lelked a látványban nem tud elmerülni.
Mostanra rájöttél, túl rövid az élet.
ám már napról-napra nehezebben éled.
Nem okoz örömet, a megváltást várod,
jöjjön és oldja fel szomorú magányod.
Zavar körülötted a sok nyüzsgő ember,
Te tudod, a percet siettetni nem kell,
mert jobb csendben ülni, befelé figyelni,
hagyni a lelkünket szép életre kelni!
A világ mozgását megcsodálni szépen,
ott hagyni figyelmed folyón, vízesésen,
hallgatni egy apró patak csobogását,
figyelni madarat, mikor hívja társát.
Csodálni a Napot, hogy az eget járja,
s elnézni egy ifjút, ki a párját várja.
Megélni a világ millió csodáját,
megtalálni benne a teremtés báját.
Megtalálni benne értelmet és tervet,
keresni miért -et, s azt, hogy mit üzenhet.
Megismerni mindent, aztán tovább adni,
egész életen át boldognak maradni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése