Régen is volt szerelem ...

Barátság ....

Barátság ....

Barátság – csak egyetlen szóNem hallható, nem látható.Ott érzed csupán a szíved mélyén a legjobban,mert kifejezni nem lehet szavakban.Egy barát, ki kedves Neked.Egy barát, kiben örömödet leled.Egy barát, ki együtt sír Veled.Egy barát, ki megkaphatja szereteted.A barátság erősebb, mint a szerelem.A barátság a legszebb érzelem.A barátság becsülettel teli, s önzetlen.Bizalmon alapul, és őszinte szereteten.A sok nevetés, a boldog percek.Egyszer majd tovatűnnekEzért hát vigyázz barátodra.Mert nagy ajándék, az Isten ajándéka.Féltőn óvd, s őrizd emlékét, ha már nem lesz Veled.Mert bárhol legyen, tudd, Ő mindig nagyon szeret !!!!!!!

Te magad vagy az az erő ...

Minden házasságban vannak nehéz időszakok

Minden házasságban vannak nehéz időszakok. A szülők halála, baleset, betegség, csalódások - az élet velejárói. A legtöbb, amit válságos helyzetben a társunkért tehetünk, hogy szeretjük őt. (...) A szavak ilyenkor nem sokat érnek, de az ölelés együttérzésünket és támogatásunkat fejezi ki. A válsághelyzetek különleges alkalmat kínálnak a szeretet kifejezésére. A gyengéd érintések emléke még azután is megmarad, hogy a mélyponton túljutottunk. De fájó emlék maradhat annak hiánya is.

Gary Chapman

Akiben zűrzavar van ...

Hogy szeresselek

Meggyesi Éva: Hogy szeresselek

Hogy szeresselek ha nem engedsz szeretni?

Régen megfagyott jégbe zárt szíved,

hogy olvaszthatnám fel testem melegével,

hisz nem engedsz engem magadhoz közel.

Hogyan érezzem tested érintését,

ha megfagyott benned minden érzelem?

Hiába érzem csókod ,ölelésed,

azt ,hogy szeretlek ,észre sem veszed.

Hogy öntsek lelket, s új erőt szívedbe

ha fagyos kezeddel eltolsz hirtelen?

Bár te is szeretnél,titkon én is érzem,

hisz nekem már te vagy régen mindenem.

Hogy feledtessem, mi belülről éget,

s mit elfeledni vágyol szüntelen,

hagyjam magam is jéghegybe zárni?

Hiszen nélküled már én sem létezem.

Hogy olvasszalak fel testem melegével,

hogy újra érezzem jégbe zárt szíved?

Engedj szeretni!Hisz titkon te is érzed,

nélkülem már csak félig létezel!

Tünemény

William Wordsworth: Tünemény

Mikor először tűnt elém,

drága volt, mint egy tünemény,

kit azért küldött életem,

hogy egy perc dísze ő legyen.

Szeme mint alkony csillaga;

s az alkony hozzá a haja:

csak ennyi benne az, ami

nem májusi és hajnali.

Vidám kép, édes könnyűség:

meglep, megállít és kísért.

De többször látva: látomány

volt ő, és mégis földi lány.

Lépése szűzi és szabad.

Házias minden mozdulat.

Alakja nyájas, tiszta fény.

Nyomában emlék és remény

kelt: mivel ő sem állt a szív

mindennapi és primitív

éhei, kis búk, örömök,

csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.

Azóta híven nézem őt,

s lesem élete ütemét.

lelket lélegző drága lény:

útitárs a Halál felé.

Szilárd ész, gyengéd akarat,

szívós erő halk báj alatt.

Valódi asszony, jó s igaz,

intés, parancs, derű, vigasz.

Asszony, és mégis valami

fényt érzek, ami angyali...

Mindenütt ott vagy

Szabó Lőrinc: Mindenütt ott vagy

Mindenütt ott vagy, ahol valaha

tudtalak, láttalak, szerettelek:

út, öröm, erdő veled integet,

falu és város, nappal s éjszaka

folyton idéz, őszi hegy s tél hava,

vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg

az első vágy, s a tartó őrület

huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.

Mindenütt megvagy: mint virágözön

borítod életemet, friss öröm,

frissítő ifjúságom, gyönyöröm:

minden mindenütt veled ostromol,

de mindig feljajdul a halk sikoly:

e sok Mindenütt mindenütt Sehol!

Boldognak maradni…

Aranyosi Ervin: Boldognak maradni…

Leülsz, s megfáradtan nézel egy virágot.

Úgy teszel, mint aki csodát sose látott.

Rácsodálkozol, de nem tudsz már örülni,

lelked a látványban nem tud elmerülni.

Mostanra rájöttél, túl rövid az élet.

ám már napról-napra nehezebben éled.

Nem okoz örömet, a megváltást várod,

jöjjön és oldja fel szomorú magányod.

Zavar körülötted a sok nyüzsgő ember,

Te tudod, a percet siettetni nem kell,

mert jobb csendben ülni, befelé figyelni,

hagyni a lelkünket szép életre kelni!

A világ mozgását megcsodálni szépen,

ott hagyni figyelmed folyón, vízesésen,

hallgatni egy apró patak csobogását,

figyelni madarat, mikor hívja társát.

Csodálni a Napot, hogy az eget járja,

s elnézni egy ifjút, ki a párját várja.

Megélni a világ millió csodáját,

megtalálni benne a teremtés báját.

Megtalálni benne értelmet és tervet,

keresni miért -et, s azt, hogy mit üzenhet.

Megismerni mindent, aztán tovább adni,

egész életen át boldognak maradni…

A nők nem azért bizonytalanabbak ...

A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogy is. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak föl a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. S amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég, ha csak a válladba fúrják a fejüket, elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget...

A. J. Christian

Ki kell érdemelned

Nichi-ya Nikoletta: Ki kell érdemelned

Tanulj a múltadból, de engedd el,

nem állhatsz meg, haladnod kell.

Előre nézz, még sok feladat vár,

vigyázz, mert az idő gyorsan lejár.

Mindenben találd meg a szépet,

ne veszítsd el hited, ha fáj az élet.

A születésed is csoda, ne feledd el,

te kaptál esélyt, nem dobhatod el.

A sebek fájnak, de erősebbé tesznek,

a pofonok egyre keményebbek lesznek.

De általuk fejlődsz, s bölcsebbé válsz,

tudni fogod, ha már a jó úton jársz.

A jutalmat sohasem osztják ingyen,

dolgoznod kell érte fejben s szívben.

Ki kell érdemelned, hogy célba érhess,

s az utókornak az életedről büszkén mesélhess.

Fehér éjszakák

Juhász Gyula: Fehér éjszakák

Ismered-e az álomtalan éjet,

Mikor a szívünk még szűz és beteg,

Mikor fehérek még a remények,

Mikor bárányok még a fellegek?

Ismered-e a könyvek közt virrasztást

S a könnyek közt virrasztást ismered?

Mikor a csönd elringat puha karján

És várnak ránk nagy ismeretlenek?

Az éj körülfoly, mint valami tenger,

Ó tengerek, álmok, könnyek, betűk,

Ó élet, merre szívünk szállni nem mer,

Ó távol partok, távol hegedűk!

Valaki már ránk vár s dalolni késztet,

De még csalódni korán lesz, korán,

Melyik csillag az, melyben vágya éghet:

Az a szőkés, vagy az a halovány?

Ó szomorú szép, álomtalan éjek,

Engem ti nem ringattok már soha.

És nem borít el a fehér remények

S fehér virágok csöndes zápora.

Szelíd igába nem fognak a könyvek

S a könnyek áldását nem ismerem

S nem nézem a rámragyogó jövőnek

Kék csillagát a fehér éjeken...

Hiszek a rózsaszín világban

Az "Igazit" keresed?

Az "Igazit" keresed? 

Én is azt kerestem sokáig,

s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt...

Most már az "Igazat" keresem... 

Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja... Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted... 

Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell...

Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek..."

Wass Albert

Olykor megtapos az élet

A barát egy mosoly

A barát egy mosoly 

A barát egy mosoly 

Mely bátorít, ha félsz 

A barát a taps 

Mely ujjong, ha célba érsz 

A barát egy kéz 

Mely felhúz,ha elestél. 

A barát az álom 

Mit éberen kerestél. 

A barát egy könnycsepp 

Mely érted hull, ha baj van 

A barát gyémántpáncél 

Óv téged a harcban 

A barát nevetés 

Mely felharsan, ha meglát 

A barát rózsakert 

Mely neked nyitja bokrát 

A barát egy csillag 

Mit az éj varázsol 

A barát egy dallam 

Mit meghallasz bárhol 

A barát egy láng 

Mely kitáncol a tűzből 

A barát az emlék 

Mit szívedben őrzöl 

A barát is csak ember, 

S néha tán hibázik 

De szeret, s ha nincs veled... 

Érzed, hogy hiányzik. 

Mely bátorít, ha félsz 

A barát a taps 

Mely ujjong, ha célba érsz 

A barát egy kéz 

Mely felhúz,ha elestél. 

A barát az álom 

Mit éberen kerestél. 

A barát egy könnycsepp 

Mely érted hull, ha baj van 

A barát gyémántpáncél 

Óv téged a harcban 

A barát nevetés 

Mely felharsan, ha meglát 

A barát rózsakert 

Mely neked nyitja bokrát 

A barát egy csillag 

Mit az éj varázsol 

A barát egy dallam 

Mit meghallasz bárhol 

A barát egy láng 

Mely kitáncol a tűzből 

A barát az emlék 

Mit szívedben őrzöl 

A barát is csak ember, 

S néha tán hibázik 

De szeret, s ha nincs veled... 

Érzed, hogy hiányzik.

Ha egy férfi vonzónak talál

Ha egy férfi vonzónak talál, vonzódni fog hozzád, és kész: a szimpátia, a szeretet és a nemi vágy megmagyarázhatatlan, nincs köze semmilyen külsőséghez. Ha egy FÉRFI nem látja meg benned a NŐ-t, akkor hiába fogysz, hízol, vagy szépítkezel, lehetsz bármennyire dekoratív, soha nem fogsz tetszeni neki. Hát ne akarj másmilyen lenni, mint amilyen vagy! Mert lehet valaki csinosabb nálad, lehet valaki okosabb, vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint TE. A megfelelő ember az akinek, pontosan azért tetszel, mert nem vagy olyan, mint más, a valódi énedet fogja értékesnek találni! Minél közelebb kerül hozzád, annál jobban fogsz neki tetszeni és minél jobban beléd szeret, annál szebbnek fog látni téged, napról napra... anélkül, hogy változnál.

A. J. Christian

Már nem emlékezem telefonszámára

Már nem emlékezem telefonszámára. Csak arra emlékezem, hogy volt egy fekete kalapja, barna tollal. Aztán arra, hogy élni akartam vele, s megint, hogy egyszer meg akartam halni érette. Homályosan emlékezem szeme színére, mosolyára, egészen halványan bőre illatára is. Emlékezem a fájdalomra, melyet okozott; de csak úgy, mint ahogy egy régi haláleset fájdalmára emlékezik az ember. Emlékezem az örömre is, melyet kaptam tőle; de csak úgy, mint ahogy egy régi, bőséges lakomára emlékezünk, lakomára és dőzsölésre, melynek fogásait már elfelejtettük. Minderre emlékezem, halványan. De telefonszámára, melyet néhány esztendő előtt még oly gépiesen tudtam, mint ahogy az ember a kötőszavakat ismeri, nem emlékezem többé. Így halunk meg egymás számára. Először egy telefonszám hal meg. Aztán egy illat emléke. Aztán a test, melyhez a telefonszám és az illat tartozott. Aztán minden.

Márai Sándor

Ha lehetne

Tóth Ágota: Ha lehetne

Ha lehetne még jobban szeretni,

én még jobban szeretnélek,

ha lehetne még többet tenni,

én még többet tennék érted.

Ha lehetne virággá válni

illatommal elbódítanám a lelkedet.

Ha lehetne álomszárnyon szállni,

én mindig ott lennék veled.

Ha lehetne kérni a sorstól,

én a legjobbat kérném neked.

Ha szerelmem védelem volna,

sosem árthatnának neked.

Ha lehetne még többet adni,

én mindenem odaadnám neked,

ha lehetne örökké élni,

én örökké élni,

én örökké élnék veled.

Aki igaz barátjára néz

Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt.

Marcus Tullius Cicero

Pünkösd hétfő 2019

Jurisin (Szőke) Margit: Pünkösdi vörös rózsa napja

Szép álmom volt az éjjel: Nálam jártál,

Szobámba beosontál, megcsókoltál,

Vánkosomra vérvörös rózsát tettél.

Ahogy érkeztél, oly gyorsan eltűntél.

Ma ünnepeljük Pünkösd vasárnapját,

Hozzál, Édes, egy szál vérvörös rózsát!

Tudom, lehetetlen... szereteted mégis várom,

Csak álmodtam... teljesül-e még egy hiú álom?

Pünkösd lángja melegítse föl a vágyam...

Pünkösdi rózsából vesd nekem... ma ágyam.

Pünkösdi vasárnap 2019

Tedd, hogy haragodat legyőzze a szeretet

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy

"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt"

Wass Albert

A szívem dala

Adorján Ildikó: A szívem dala

Lelkemből szól a dal,

megszólalt most a zenekar.

A kotta millió szál virág,

követi szívem ritmusát.

Ma hozzám szól több

száz jó barát, komponálnak

napestig, hajnalhasadástól

csillagragyogásáig.

Szólj, muzsika, legyen

emelkedett a hangulat,

ne múljon el a jókedv,

maradjon ilyen a mai nap.

Játsszatok nekem holnap is,

nyíljon a réten sok virág,

pipacsok között lépkedek,

hallgassátok a szívem dalát.

Hiába mosolyog az ajkad

Baranyi Ferenc: Hiába mosolyog az ajkad

Hiába mosolyog az ajkad,

ha szemed fáradt, fénytelen.

Hiába hazudsz jókedvet, boldogságot -

mást tán be tudsz csapni,

ám engem nem.

Figyeled a tréfás, badar beszédet,

s együtt nevetsz a többivel,

én tudom csak, hogy ez nem érdekel téged,

mikor pillantásod a távolba réved el.

Hiába mosolyog az ajkad,

ha szemed zokog könnytelen.

Bántó torzképpé változik az arcod,

mely oly kedves nekem.

Szép, szép az álom,

hogy ezentúl mosolyogni fogsz

az egész világon,

de ezt nem érted soha meg,

mert hűtlen társad elárul:

a szemed.

Hiába mosolyog az ajkad,

ha elfojtott könnyeid

visszafolynak fájó szívedig,

hogy még jobban fájjon...

Jaj, csak a szemedből

bánatod hírnöke

nehogy kitaláljon!

Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra

" Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra, nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél."

Anthony de Mello

Amikor üvölteni tudnál

Júniusi délután

Jószay Magdolna: Júniusi délután

Meleg kora-nyár, késő délután... 

a nap fénypászmái aranynyílként 

törnek utat a tóparti erdőben 

a hatalmas lombkoronákon át. 

A látvány már-már őstermészeti, 

bár itt-ott a civilizáció nyomai 

tompítják az idill hatását... 

Hangos madárkoncert fonja át 

a szívek bennrekedt szavát, 

úgy tűnik, két jó barát 

a madárdal s a szívdobogás - 

csak a természet neszez, 

míg kezed kezemre talál... 

Faágak közt cikkanó barnaság, 

kecses kis mókus röppenve futkos, 

szembenézve velünk, meg-megáll... 

percekig csendben bámuljuk a csodát, 

s egyszer csak eltűnik az óriás 

lombok közt, mókás farkával integet - 

így ajándékozza meg a természet 

a szépségre szomjas szíveket - 

vele groteszk ellentétben csap le 

egyre sűrűbben és fájdalmasabban 

a kiéhezett szúnyogsereg... 

egy darabig küzdünk velük, 

majd feladva a romantikát s vele 

az erdei sétát, indulni készülünk. 

De még kapunk a természettől néhány 

feledhetetlen pillanatot: 

láthatjuk az épp lenyugodni készülő 

hatalmas, vörös napkorongot, 

amint narancs-vöröses palástját 

szétteríti a látóhatár fölött, 

a béke és nyugalom érzését kelti 

bennünk - s ember és természet között.

Ha akarod

Cserényi Zsuzsanna - Ha akarod

Mától én rajzolok csillagot

A takaród minden sarkára,

Ha akarod.

Mától én vigyázom a napot

Ott az égen, a felhők fölött,

Ha akarod.

Én fújok szelet, csendeset

Vagy rombolót, dühöngőt.

Gyújtok apró tüzeket, vagy

Borítom lángba a hegyeket,

Beültetem fával a sivatagot,

S visszafelé folynak a folyók,

Ha akarod.

Bejárom veled a világot,

Letépek minden virágot,

Élek békében, boldogan

Vagy mindenért harcolok,

Ha akarod.

Mindenhol ott leszek

Add hát a két kezed

Átölellek és hallgatok

Ha akarod.