2017. március 31., péntek

A szerelem

A szerelem

Fájdalmas,de mégis szép,
Rengeteg könnyel jár,mi felemészti szívedet.
Szíved mély sebét,gyógyítja be,
Vagy még nagyobb sebet ejt,mint a befort sebed.

Valakinek, örök harc,
Van kinek, habos torta.
Van ki, szenved sokat,
Még a boldogság útját, meg nem találja.

Van kinek, tüskékkel van tele az útja,
Van kinek, rózsaszirmokkal van tele szórva.
Van ki, mindent megad a szerelemért,
De nem kap cserébe semmit sem.

Van ki ,úgy tud szeretni,hogy majdnem belehal,
Van ki, nem veszi a szerelmet komolyan.
Van, igaz szerelem,mi nagyon ritka,
És ha megtalálod, meg kell őrizned lakattal.
Mert az igaz szerelem olyan kincs,mi sok embernek nincs.

2017. március 30., csütörtök

Volt egyszer egy szerelem


Dante Alighieri: Volt egyszer egy szerelem

Elmentél tőlem kedvesem, 
S én hagytam, menj csak el. 
Hiába lett volna minden, 
Ki menni akar hagyni kell. 
Mosolygott hozzá két szemem, 
De mögé más senki nem néz. 
Játszani a közömbös embert, 
Most látom milyen nehéz. 
Ha most valaki megkérdezné 
tőlem, mit jelentesz nekem, 
Büszkeségemben azt felelném 
Semmit, csak egy elmúlt szerelem 
Elmegyünk egymás mellett, 
A két szemed rám nevet 
Kacagva köszönök én is, 
De hangom egy kicsit megremeg. 
Mosolygok az utcán sokáig, 
De aztán ahogy befordulok, 
Fáradtan szememhez nyúlok 
És egy könnycseppet szétmorzsolok.

2017. március 28., kedd

A szerelmesek


Branyiczky Rita: A szerelmesek


Két alak álldogál az elhagyott parkban,
nem bánják, hogy rájuk esteledik lassan.
A táv köztük nem nagy, majdnem összeérnek...
Mégis, leküzdeni egyikük sem képes.

Pedig úgy szeretnék! Oly kevés hiányzik!
E kevés azonban több, mint minek látszik.
Ölelnék egymást, de mozdulatlan állnak,
miközben mélyülnek köröttük az árnyak.

Szemükben szenvedély, ajkuk csókra éhes,
szívükben az ősi vágy mindent feléget.
Lép a láb, nyúl a kéz... Ám minden hiába.
A nő és a férfi márványba van zárva.

2017. március 27., hétfő

A legboldogabb rab


Jákob Lehel: A legboldogabb rab

Szerelmed szépen 
fogva tart éngem, 
ülök boldogan 
csodás börtönében. 

Be vagyok zárva 
és verve láncra, 
szívednek édes 
kedves pitvarába. 

Jó ez a rabság, 
félre szabadság! 
Ez az igazság, 
tömény boldogság. 

Szép így az élet, 
míg érted élek 
bátrabban nézek 
elébe télnek. 

Nehéz az élet, 
de bátran lépek, 
Veled tengerén 
a célba érek. 

Benned lelkem 
boldogan bízik, 
mert a szívem 
szívedért izzik. 

Szerelmed szépen 
fogva tart éngem, 
örökké szeretnék 
lenni börtönében.

2017. március 26., vasárnap

Két kéz

GERHARD KIEFEL: KÉT KÉZ

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:
-Te hatalmas kéz, szükségem van terád,
mert nélküled szinte semmit sem érek.
Éreznem kell a tenyered melegét, mikor
felébredek és mellettem megjelensz.
Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,
hogy megragadjak valamit
és felépíthetem apró ajándékaim.
Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok,
ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:
-Te kicsi kéz, szükségem van terád,
hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet, mert
érted kell kezet fognom sokakkal,
de játszani és mosolyogni sem tudok,
csak veled együtt, mikor átölellek, s veled
együtt felfedezem újra a világot,
a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz,
veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva
megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

2017. március 25., szombat

Csodák csodája


Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint amilyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
De most, de most a tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

2017. március 24., péntek

Barackvirág



Bakos Bernadett: Barackvirág

Szélfútta, kis barackvirág 
nyíl az ég felé, s vidám, 
nem tudja még, hogy van világ, 
nem hisz: él csak és imád. 

Még rózsaszín a szirma most, 
nem kisérti ősz, mi holt, 
még lengedez szép alkonyon, 
szirma, ága nem ver port. 

Bár múl idője, vígan áll, 
nem hisz: él csak és imád, 
de szirma egyszer messze száll, 
és csodálja majd világ. 

Úgy hullt alá a szép virág, 
mint eső a porba le, 
nem tudta még, hogy van világ, 
ennyi volt csak élete.

2017. március 23., csütörtök

Aranyeső - arany eső



Halász István: Aranyeső - arany eső

Aranyeső - arany eső, 
aranyfénnyel tör elő. 
A vázánkban aranylik, 
aranysárga színben fénylik. 

Aranyeső aranysárga. 
Belefénylik a világba. 
Aranyszínt visz a percekbe, 
amíg nézem gyönyörködve. 

Aranyam van aranyeső alakjában 
nem a bankban, hanem itt bent a szobában. 
A szépségek bőséges aranypénze 
néz velem szemben, mintha integetne. 

Lágy intését megértem. 
Vele telik meg a szívem. 
Aranyeső - arany eső. 
Szívemnek nagyon kedves Ő.

2017. március 20., hétfő

Tavaszi mese a tündérkertből...



Horváth Piroska: Tavaszi mese a tündérkertből...


Nyugalom ring bársonybarkán
tükörfényes, csöpp tó partján,
mézillatú hajnalfényben
sárgarigó száll a széllel,

trillát zengi - dalra fakad
magnóliák árnya alatt,
sziromfátyol égig lebben,
Tavasz pózol esőcseppben,

kristályeső halkan csepeg,
bájos fruska folyton fecseg,
napfényfonat gyöngyhajában,
csengő hangjegy szép dalában,

sziromkendő röppen vállán,
sziporkázik tündérszárnyán,
fakad a rügy, pattan - csendben
varázslatos tündérkertben,

csipkegúnya, fodros álom,
tündöklő ég - azúrvászon,
habcsók felhők közt cikázó
szitakötő - fényvigyázó

vitorlázik pitypangernyőn,
általreppen ezüsterdőn -
ezüst fák közt ezüst patak,
átöleli tarka szalag...

...szivárványhíd - tündérösvény,
átjáró a mesék öblén,
napsugárból, igazgyöngyből,
életadó gyémántkönnyből,

jácintliget bölcsődében,
sziromkehelybölcsőjében,
tündérkertben, jácintágyon -
kelyhét bontja tarka álom,

csókom - pecsét rózsás arcán,
esti ima apró ajkán -
manócska ül gyermek szemén,
szép álmot küld tündérmesém!

2017. március 17., péntek

Soha ne légy szomorú


Soha ne légy szomorú



Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

2017. március 16., csütörtök

Nézni ...


Baranyi Ferenc: Nézni ...


Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyezségre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj a száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

2017. március 14., kedd

Nem találok szavakat



Nem találok szavakat, hogy elmondjam Neked, 
Szeretlek és lehoznám Neked a csillagos eget, 
Ugye tudod, hogy Neked én vagyok a végzeted, 
Mindig is Veled szeretnék lenni, csak Veled! 
Elképzelem, hogy nézem a tiszta és derűs eget, 
Miközben én a tarka réten mezei virágot szedek, 
Neked szedem életem, és kitárom feléd a szívemet, 
Felnyitom kedvesem előtted a szerelmes lelkemet, 
Közben szárnyalok a boldogságtól a felhők felett, 
Csodálatos vagy, szebb már a képzelet sem lehet!

2017. március 13., hétfő

Fájó pillanatok



Fájó pillanatok


Szemem nevet, 
Szívem sajog, 
Mert azt szeretem, 
Akit nem akarok. 

Messze van tőlem, 
S mégis oly közel. 
Egyre csak várom, 
Hogy mikor jön el 

Szíve másé 
Mégis vágyom Rá, 
Hogy engem öleljen, 
Engem becézzen. 

Szemem nevet, 
Szívem sajog, 
Mert azt szeretem, 
Akit nem akarhatok!

2017. március 10., péntek

Tavasztündér


Mentovics Éva: Tavasztündér

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

2017. március 9., csütörtök

A jégszív megolvad

Domonkos Jolán: A jégszív megolvad

A jégszív megolvad,
izgatottan ver,
mosolyra a kék ég
örömöt lehel.

A színes szirmokon
esőcsepp csillan,
elmúlik a bánat,
gyorsan elillan.

Mire észbe kapunk
ránk köszönt a nyár,
a jókedvű élet
tárt karokkal vár.

2017. március 8., szerda

Nőnap 2017



Mocsari Melinda: Nőnek lenni


Mi nők akarunk a szebbik nem lenni.
Új ruha? Smink? Nem! Egyszerű embernek jó lenni.
Önzetlen lélekkel magunknak férfit választani,
aki mellett asszonyként, anyaként nőnek jó lenni.

Jó a férfitól sok szép szót elismerésként kapni,
kinek ha azt viszont mondhatom, akkor jó érzés adni.
Ünnep van, de nekem nem kell a szál virág,
szeretni akarom a férfit, mert ő engem nőként imád.


Kevelin Kiss: Mi, nők


Gömbölyű formájú,
Szebbik nem.
Olyan, mint a férfi
Sohasem lesz,
Hiába súlyzózik, fut,
Rája az izom
Másképpen jut,
Másmilyen a keze, szája,
Nem szőrös az arcocskája,
De igyekszik versenyezni,
Férfiakkal vitatkozni,
Egyenrangúnak érzi magát,
Pedig nem sokszor van ez így,
Nahát!
Kárpótlásul kérünk
Rózsát, tulipánt, hóvirágot,
És még sok-sok szép,
Csodás álmot,
Hogy szerethessünk,
És megváltsuk a világot!


2017. március 6., hétfő

Mondd, Kedvesem, hogy szépnek látsz!


Harcos Katalin: Mondd, Kedvesem, hogy szépnek látsz!


Mondd, Kedvesem, hogy szépnek látsz!
Kiáltsd százszor, mondd ezerszer,
vagy súgd fülembe, hogy rám vágysz...
súgd, legalább most az egyszer!

Mondd, hogy lelked szavamtól ébred,
verseim benned visszhangot vetnek,
s hogy, szerelmem hű vendéged
mélységes mélyén szívednek...

Mondd még, mert könny áztatja arcomat,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz!
Mondd még, hogy halljam hangodat!

Mondd még, hogy szívem betöltse szavad,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz!
Mondd még, amíg szavad marad.

2017. március 3., péntek

Hóvirág


Bódai-Soós Judit: Tavaszhozó hóvirág

Hófehér fejével 
bólint a hóvirág, 
mert rég tavaszra vár 
a szunnyadó világ. 

Törékeny jószág kis 
fejével újra int, 
s e jelre odafönt 
a Nap nagyot kacsint. 

Meleg tekintete 
elűzi a telet. 
Ébredj fel végre, Föld, 
mert itt a kikelet!

Bíbor Kata: Hóvirágzás

Kicsi szívem dallamára 
Rügyet bont a hóvirág, 
Pici fejével kitekint: 
Óh, de szép ma a világ. 

Nyújtóztatja zöld levelét, 
Érzi, itt a kikelet, 
Gondolkodik, mit is tegyen, 
Kinek hozzon örömet. 

Szívzenémre táncba lendül, 
Ropva hívja társait, 
Kis csokorba perdül-fordul, 
Összebújnak szirmaik. 

Lelkesedve vigadoznak, 
Cseng-bong a szívmuzsika, 
Giling-galang, Neked adom: 
Boldogságom záloga.

2017. március 2., csütörtök

Mindenkinek kell a szeretet

Szatmári Delina: Mindenkinek kell a szeretet



Mindenkinek kell a szeretet,
Szeretet nélkül élni nem lehet.
A szeretet boldoggá tesz, éltet.
Ahol a szeretet lángja ég, ott soha
nincs sötét, mindig látod azt a pici fényt,
még akkor is, ha beborult az ég.

A tiszta szeretet utat mutat,
de soha nem oktat, az iskolába szoktak.
A szeretet az más! Az kér és tanácsot ad.
Az egy féltő, szerető alázat, amivel őszintén
becsüljük és tiszteljük a másikat.

A szeretet az nem bánt, az nem keresi a hibád,
pláne nem fenyeget, úgy kell neked, megérdemled.
Nem! A szeretet megfogja a kezed, segít,
hogy el ne ess. S ha a baj nagy,
cserben akkor sem hagy, veled marad!

A szeretet erejéből kölcsönad.
A szeretet azért fárad, hogy talpra állhass!
A szeretet együtt érző, nem haszonleső,
nem fenyegető, nem kérkedő. A szeretet
buzdít, bátorít, meggyógyít, a mélyből is felsegít.

Ha nem ilyen? Hazug az a szeretet!
Hazug az a szeretet, amely a bajban
nem segít, elfeled. Az igazi szeretet
Istentől ered, s az egy olyan hatalmas erő,
aminek nincsen gátja, nincs, mi útját állja,
ha a szívünket tölti meg az Ő drága igazsága!

2017. március 1., szerda

Egy mosoly többet ér, mint bármi más...




Egy mosoly többet ér, mint bármi más...


Egy mosoly többet ér, mint bármi más,
Egy pillanat, egy csöndes szemvillanás,
Egy kar, mely meleget ad, ha fázol,
Valaki, aki befogad, ha az élet elgázol.

Egy ölelés, mely biztos és meleg,
Egy szellő, mi suttogja neved,
Egy kicsit több szeretet, mint kérted,
Valaki, valahol csendben aggódik Érted.

Szeptember

Berze Tünde: Szeptember Búsan emeli kalapját a nyár, s lassan búcsút int, mint öreg diák, ki elkoptatta már az iskolapadját. Őszi szélben ...