Két kézzel kapaszkodom az utolsó reménybe,
Csillogó szemeddel nézel az enyémbe,
Fölösleges szó nem hagyja ajkadat,
Várom,hogy ajkad érintse ajkamat.
Minden éjszakán rólad szól az álmom,
Mindig a következő ölelésed várom.
Egyedül gyönyörű álom volt látom,
Elengedem kezed,s a kötelet rántom
Párkányra állok,már ugranék a mélybe,
De úgy érzem nem lehet íj szomorú vége.
Utoljára szeretném érinteni lelked,
Habár te az enyém darabokra szelted
Így örömmel tudnám itt hagyni életem,
Akkor is ha tettemmel óriásit vétkezem.
Köszönöm azt,hogy boldog lehettem,
te leszel az,kit örökké szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése