Künt őszi szélben

Mihail Eminescu: Künt őszi szélben 

Künt őszi szélben hull a lomb remegve, 
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz 
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz 
Egyetlen órán teljes életedre. 

Sok édes semmit tékozolva hordoz 
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte, 
De jobb is így a tűznél szenderedve 
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz. 

Így nézek én is gondjaimra itt benn. 
Szívemhez ó-mesék tündére járul - 
Körül köd ül, gomolyog mind telibben. 

Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul. 
Padlómra lenge lábak lépte libben, 
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul. 

(Ford.:Dsida Jenő)