Szeretni úgy ...

Kerekes László: Szeretni úgy 


Szeretni úgy... hogyan is? 

Gyöngéd léleksimítással, 
ha kell, arctalanul 
helyem mindig megtalálva 
ha kell, láthatatlanul 

Szeretni úgy... mikor is? 

Időnek előtte és utána, 
ha új Tunguz-meteor jő 
szívem végsőkig kitárva: 
ha fűszál helyén végre virág nő 

Szeretni úgy... kellene... 

Szeretni úgy... vágyódni 

Arcodra derűt rajzolni, 
ha hívsz, sohasem hiába 
kezeden át sugározni 
besurranni imádba 

Szeretni úgy... végtelen 

Átrepülve gyönge árnyékomon 
a Kedvesért lázasan epedve... 
zárt körömből még csak álmélkodom 
csillagokon elmerengve 

Szeretni úgy... érteni! 

Monoton "én"-ből kilépni 
kicsiny világod nem meglopni 
hulló harmatod felinni 
illatodban feloldódni 

Szeretni úgy... hogyan is? 

Nyárbúcsúztató

Sütő Barnabás: Nyárbúcsúztató 

Elbújt a nyár, hiába várom újra. 
Sárguló fák mögé rejtette báját. 
Tavasztól kapott gyönyörű virágát, 
Könnyezve bár, lelkem tavába szórja 

Téged kereslek a hulló szirmokon. 
Csendben haldokló, bús levek között. 
S bár szemem tükréből messze költözött 
Az illatos fény, most mégis álmodom: 

Látom, hogy itt vagy, foglak karjaimban 
S a nap megszépíti szemed sugarát. 
Fejem öledben, szívem érted dobban, 

Jöhet az ősz is, szerelmünk fonalát 
El nem tépheti. S ha a tél betoppan, 
Együtt énekeljük a nyár szép dalát. 

Még süt a nap...

Kányádi Sándor: Még süt a nap... 


Még süt a nap, még sütöget, 
csak reggelente van hideg, 
csak estelente kéldegél 
újra és újra föl a szél. 
Csak az éjszakák, csak azok 
hűvösek, mint a csillagok. 
Napközben meleg van, meleg. 
Sütkéreznek a verebek. 
Duruzsolnak a darazsak. 

Napfényben fürdik a patak. 
Gúnárok, gácsérok, tojók 
élvezik még az úsztatót. 
De a reggeli hideget 
feledni többé nem lehet, 
sem az esték, sem a sötét 
éjszakák csillag-hűvösét; 
tudják mindezt a levelek, 
s a fáknak búcsút intenek. 

Ha egy nap úgy érzed ...

Annak, aki szeret ...

Amikor boldog vagy

Amikor boldog vagy, Egy boldogságsugarat küldesz a földre? 
Tudod-e, hogy amikor boldog vagy, A körülötted élők is boldogok lesznek? 
Tudod-e, hogy kis csillagszikraként azért jöttél A földre, hogy megtanulj világítani? 
És amikor már fénylő színekben pompázol, Világítani tanítod a többieket? 
Tudod-e, amikor boldog vagy, a Te fény- Sugarad egyesül a sok parányi boldogságváró fénnyel? 
És a kettőből, a százból, az ezerből ismét Egyetlen öröm lesz - pontosan úgy, mint szétválásuk előtt. Tudod-e, hogy fényed a Mindenség fényében Tündököl minden pillanatban? 
És mindenkinek jut A Te szeretetedből! 

A féltékenység legjobb gyógymódja ...

„A féltékenység legjobb gyógymódja, ha megbizonyosodunk arról, amitől annyira féltünk, ezzel ugyanis vége az életnek vagy vége a szerelemnek. Keserű orvosság, de még mindig szelídebb, mint a kétség és a gyanú.” 

Francois de la Rochefoucauld 

Az ember nem azzal lez boldog ...

Lehetek csinos, vonzó, s szép

"Lehetek csinos, vonzó, s szép, 
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép, 
Lehetek humoros, bájos, kedves, 
Lehetek okos, művelt, rendes, 

Lehetek a tudásod, boldogságod bölcsője 
Lehetek a gondolatod, szavad őrzője 
Lehetek egy fénylő csillag feletted 
Lehetek egy barát ott, melletted. 

Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut 
Lehetek az, ki nélküled is mindig ugyanoda jut, 
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed, 

De semmi leszek, ha ezt észre nem veszed..." 

Elfogadni tudni a boldog napokat

Elfogadni tudni a boldog napokat, 

de az örömteleneket is. 

Sem kicsordulni, sem elsivárulni. 

Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. 

Sem szónokolni, sem elnémulni. 

Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. 

Nem hivalkodni, és nem tetszelegni - 

sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. 

Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. 

Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. 

Az úton járni, majd végigmenni, 

a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni. 

Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül. 

( Tatiosz)

Holnap új hét kezdődik ...

Ne hazudj, ne lopj, ne csalj ...

"Ne hazudj, ne lopj, ne csalj és ne igyál. 
De ha hazudsz, hazudj kegyesen, 
Ha lopsz, lopj csókot édeset, 
Ha csalsz, csalj mosolyt az arcára, 
Ha iszol, idd a kedvesed minden szavát." 

(Randiguru) 

Titkos éj veled

Ecsedi Éva: Titkos éj veled 

Vezet a Hold hozzám 
Titokzatos éjjel 
Mikor a csend némább 
Már nem lehet 
Halkan koppan a lépted 
A sötétben megfogod kezem 
Fülembe nevem suttogod 
Hogy mennyire kívánsz 
Nyakamba csókolod 
Belé remegek vágyainkba 
Szerelmedre vágyakozva 
Hagyom hogy vezess 
Testem kinyílik mint virág 
Harmatos reggelen 

Utolsó ölelés

Ecsedi Éva: Utolsó ölelés

Mily messze vagy tőlem.

Nézz a múltba és meglátod milyen is volt

Amikor még itt voltál velem és a boldogság

Életünk meghatározója volt, amikor esti égen a

Millió csillagokat csodáltuk együtt.

A holdban -

Egymáshoz bújva gyönyörködtünk,

Csókjaink számolatlanul záporoztak,

Szerelmünk, beteljesült vágyaink

Lüktető mámorban zúgtak.

Forró leheletével a vad kéj befonta testünk,

És mi csak szerettünk, egymáshoz simult a lelkünk...

... azt hittük soha nem felejtünk...

Egyedül maradtam... az éj betakar magányával.

Ott várok rád még a fák alatt, álmodom hogy eljössz,

Szád ízét érzem ajkamon, vágyaim tűzként lobognak ölemben,

Egy forró éjszakáért mindenem odaadom,

Hagyom...

Utolsó ölelésemmel tested örökre befogadom.

A szeretet olyan, mint a nap ...

Künt őszi szélben

Mihail Eminescu: Künt őszi szélben 

Künt őszi szélben hull a lomb remegve, 
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz 
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz 
Egyetlen órán teljes életedre. 

Sok édes semmit tékozolva hordoz 
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte, 
De jobb is így a tűznél szenderedve 
Mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz. 

Így nézek én is gondjaimra itt benn. 
Szívemhez ó-mesék tündére járul - 
Körül köd ül, gomolyog mind telibben. 

Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul. 
Padlómra lenge lábak lépte libben, 
S szememre két lágy, hűs kezecske zárul. 

(Ford.:Dsida Jenő) 

A barátság kertje

A barátság kertje 

A barátságot mondhatjuk egy kertnek, 
melybe sok-sok kis magot elültethetsz. 
Kedvesség és nevetés a locsolás, 
s a szeretet lesz a kinyíló virág. 
Türelem, megértés, gyengéd figyelem 
napsütésnél jobban melegítenek, 
Így nem hervad a szeretet virága, 
s aki ültette, örökké csodálja. 
Baráthoz akkor fordulunk, 
Ha kell aki felvidítson. 
A barátot nagyra tartjuk, 
Hiszen KINCS, nem holmi limlom. 
A barát KINCS 
Barát, aki életünkbe 
Hoz száz örömöt és csodát. 
Ha van barátod, majd meglátod, 
Egyre szebb lesz a világ. 

Ha elmúlik a szerelem

Ha elmúlik a szerelem 

Ha elmúlik a szerelem, már nem nézünk egymásra. 

Talán szégyelljük, hogy valami közünk volt hozzá. 

Ridegen elmegyünk egymás mellett, haragudva, 

vagy hazudjuk, hogy jó volt. Fájt az egész, 

mégis szerettük egymást. Ki tehet róla? 

Bántottál - talán. A végén teher voltam neked. 

Elmúlt a szerelem. Nem beszélünk többet, 

nem nézünk egymás szemébe, tétován, 

elfordított fejjel sietünk tovább. Minden ami maradt, 

egy halk szia. Nem vibrál a levego, csak a borús 

novemberi köd szitálja arcunkba a hideget. 

Volt kedvesem. Titkolt, szeretett. Elhagyott. 

Senki nem tehet róla, hogy elmúlt a szerelem. 

Talán nem is volt. Ki tehet róla? 

/ Ecsedi Eva /

Tűz

Tűz 

Van egy érzés, mi bennem él, 
szívemről az mesél. 
Tisztán látni nem lehet, 
Csak annak, akit közel engedek. 
Te közel vagy, mégsem érted, 
szívem megőrül... 
ÉRZEM. 
Erős vágy ez, mi hozzád űz, 
nincs más, csak láng és tűz. 
Felperzsel és tovább áll, 
ha nem vigyázol, messze száll. 
Hamu marad és pusztulás, 
fájni fog, az nem vitás. 
Nincs tűz, mi mindig égne, 
vigyázni kell a tűz hevével. 
Ne oltsd el, ha melegednél, 
ne lökj el, ha szerethetnél. 

Feküdj mellém!

Feküdj mellém! 

Feküdj mellém! Hunyd be szemed, 
engedd meg végre, hogy szeresselek 
és ne vesd meg lázas vallomásom!... 

Ha felém fordulsz vágyón, szeretve, 
kezem félszegen, lágyan megérint, 
beleolvadok a tenyeredbe, 
s ajkamat vad tűz perzseli megint. 
. 
Mohó nyelvem bőröd selymét kutatja, 
érzem az ized, a tested illatát... 
magamhoz vonlak egy pillanatra, 
s minden sejtemet izzó vágy járja át. 

Feküdj mellém, de nyisd ki a szemed! 
Fogadj el ilyennek, amilyen vagyok, 
add át magad a nagy élvezetnek, 
amit tiszta szívvel csak neked adok! 

Ha majd érzed a május illatát

Ha majd érzed a május illatát, ha meghallod a kismadár dalát, ha lázba ejt egy szép tavaszi est, ha a szíved félve remegni kezd, ha egy kis levelet csókolsz lázasan, ha éjjeleket töltesz álmatlan, ha sírva fakadsz majd egy bús éneken,
akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!

Ha szeretsz, add a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy együtt legyünk. 

Nézz a szemembe és a szívembe látsz

Nézz a szemembe és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem és ne engedj el soha, Te vagy az életemben
a legnagyobb csoda.

Miért játszottál velem?

Miért játszottál velem? 

Még ilyen hosszú idő után is terád gondolok, 

hiányzol nagyon, feledni sajnos nem tudok. 

Mert te voltál az egyetlen, akit annyira szerettem, 

kit a szívembe zártam, s el azóta sem engedtem. 

De az idő tovaszállt, és te is továbbléptél, 

gyorsan elengedtél, s könnyen elfeledtél. 

Új életet kezdtél egy másvalaki oldalán, 

de én rólad álmodtam minden új nap hajnalán. 

Tudom, hogy az útjaink nem futnak már össze, 

de te voltál az, ki a szívemet darabokra törte. 

Egy el nem tűnő sebhely, ez maradtál nekem, 

még ma sem értem, hogy miért játszottál velem?

Élned kell, hogy a szíved megtalálja a kapuját

Élned kell, hogy a szíved megtalálja a kapuját,
Zárt ajtók mögé még a nap sem kandikál.
Nem ereszti be fénylő sugarát,
S a szíved sötétségében, nem találja a fény sugarát.

Élned kell, hogy az élet szárnyaljon veled tovább,
S engedd, hogy megtaláljon a boldogság!
Engedd szabadjára a fantáziád,
S álmodd meg a lelked gazdag világát.

Éld át mennyi öröm, szeretet és boldogság vár Rád,
Tárd ki a szíved, nyisd ki a boldogság kapuját.
Légy boldog s ne keresd a gondokat,
Minden rosszból tanuld meg a hasznosat.

Minden nap egy kezdődő új remény,
Minden elmúlt perc egy szerető szép emlék.
Élj s ragyogj, mint egy napsugár,
Sugározd magadból a boldogság sugarát.

Minden vihar után kisüt a nap,
S ránk ontja a csillogó sugarakat.
Nézz fel az égre s köszönd meg a boldog napokat,
Adj hálát az égnek, hogy élsz és szabad vagy.

Éld meg, hogy szárnyalsz a széllel,
S szabadon és boldogságban élhetsz.
A remény egy kincs mely sohasem hal meg,

Ne akarj

Ne akarj 

Ne akarj élni érzelmeid nélkül, 
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül. 
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet, 
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet. 
Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak, 
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak. 
Ne építsél várat, ne vonulj toronyba, 
Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba. 
Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog, 
Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog. 
Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle, 
Emeld fel fejedet s tekintsél előre. 
Keresd a szerelmet, ne harcolj ellene, 
Ez a miből mindenkinek nagyon sok kellene. 
Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre, 
S tedd a bánatot mindörökre hidegre. 
A szemeddel látsz, a szíveddel érzel, 
Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel. 
Ne hagyd, hogy elmenjen, mert megfogod bánni, 
Mert olyat, mint ő már keveset találni. 

Voltam önző és gyáva

" Voltam önző és gyáva, olyan aki megfutamodik az érzéseitől. Nem mer szeretni, és nem is hagyja, hogy őt szeressék. De rájöttem, hogy ez az út nem vezet sehova... "

Szívünkben láthatatlan papíron

" Szívünkben láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökké emlékezetes pillanatok... "

Itt van az ősz itt van újra

Petőfi Sándor: Itt van az ősz itt van újra 

Itt van az ősz, itt van újra, 
S szép, mint mindig, énnekem. 
Tudja isten, hogy mi okból 
Szeretem? de szeretem. 

Kiülök a dombtetőre, 
Innen nézek szerteszét, 
S hallgatom a fák lehulló 
Levelének lágy neszét. 

Mosolyogva néz a földre 
A szelíd nap sugara, 
Mint elalvó gyermekére 
Néz a szerető anya. 

És valóban ősszel a föld 
Csak elalszik, nem hal meg; 
Szeméből is látszik, hogy csak 
Álmos ő, de nem beteg. 

Levetette szép ruháit, 
Csendesen levetkezett; 
Majd felöltözik, ha virrad 
Reggele, a kikelet. 

Aludjál hát, szép természet, 
Csak aludjál reggelig, 
S álmodj olyakat, amikben 
Legnagyobb kedved telik. 

Én ujjam hegyével halkan 
Lantomat megpenditem, 
Altató dalod gyanánt zeng 
Méla csendes énekem. - 

Kedvesem, te űlj le mellém, 
Űlj itt addig szótlanúl, 
Míg dalom, mint tó fölött a 
Suttogó szél, elvonúl. 

Ha megcsókolsz, ajkaimra 
Ajkadat szép lassan tedd, 
Föl ne keltsük álmából a 
Szendergő természetet. 

Ne lgy szomorú