Szeptember

Berze Tünde: Szeptember

Búsan emeli kalapját a nyár,

s lassan búcsút int, mint öreg diák,

ki elkoptatta már az iskolapadját.

Őszi szélben rőt levél ring a fán,

a nyáridő oly víg paripái tovafutnak,

magukkal húzva boldog idők szekerét.

Reszketve öltözik minden fa, s bokor,

hisz parádés dísze tudja nem tart sokáig,

szürke szemfedőjét fürge kezek szövik.

A Nap álmosan nyújtózva ásít az égen,

utoljára még kicsit játszik bágyadt fényével,

a szerelmét ráleheli természet érett ölére.

Gyermekei majd reszketve megbújnak,

Tavasz álmot álmodnak színes takaróban,

termékenység angyalát várva hideg hóban.

Vége a vakációnak

 

Milyen érzés öregnek lenni?

Milyen érzés öregnek lenni?

A minap egy fiatal megkérdezte tőlem: 'Milyen érzés öregnek lenni?

Nagyon meglepett a kérdés, mivel nem tartottam magam öregnek. Amikor meglátta a reakciómat, azonnal zavarba jött, de elmagyaráztam neki, hogy ez egy érdekes kérdés. És némi gondolkodás után arra a következtetésre jutottam, hogy az öregedés ajándék.

Néha meglepődöm azon a személyen, aki a tükrömben lakik. De nem aggódom sokáig ezek miatt a dolgok miatt. Nem cserélnék el mindent, amim van, néhány ősz hajszálért és egy lapos hasért. Nem szidom magam, ha nem vetem be az ágyamat, vagy ha túl sok 'apróságot' eszem. Jogom van egy kicsit rendetlenkedni, extravagánsnak lenni, és órákig elmélkedni a virágaimon.

Láttam néhány kedves barátomat elmenni ebből a világból, mielőtt még élvezhették volna az öregedéssel járó szabadságot.

-Kit érdekel, ha úgy döntök, hogy hajnali 4-ig olvasok, és utána ki tudja, meddig alszom?

Táncolok magammal az 50-es és 60-as évek ritmusára. És ha utána sírni akarok egy elvesztett szerelem miatt... sírni fogok!

Végigsétálok a strandon egy fürdőruhában, és a bikinisek szánakozó pillantásai ellenére belevetem magam a hullámokba, és elengedem magam. Ők is megöregszenek, ha szerencsések.....

Igaz, hogy az évek során a szívemet megviselte egy szerettem elvesztése, egy gyermek fájdalma vagy egy háziállat halálának végignézése. De a szenvedés az, ami erőt ad nekünk, és ami növekedésre késztet minket. A meg nem tört szív steril, és soha nem fogja megismerni a tökéletlenség örömét. Büszke vagyok arra, hogy elég sokáig éltem ahhoz, hogy a hajam megőszüljön, és hogy megőriztem ifjúságom mosolyát, mielőtt a mély barázdák megjelentek az arcomon.

Most, hogy őszintén válaszoljak a kérdésre, azt mondhatom:

- Szeretek öreg lenni, mert az öregség bölcsebbé, szabadabbá tesz!

Tudom, hogy nem fogok örökké élni, de amíg itt vagyok, a saját törvényeim, a szívem törvényei szerint fogok élni. Nem fogok gyászolni amiatt, ami nem volt, és nem aggódom amiatt, ami lesz.

A hátralévő időben egyszerűen csak szeretni fogom az életet, ahogyan eddig is tettem, a többit Istenre bízom.

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,

S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.

(...)

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,

S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.

Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,

És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

Őri István

Vihar

Zanner Anikó: Vihar

Villámlás, hangos égzengés,

félelmetes, tépázó viharkezdés.

Néhány perc, lesújt hirtelen,

nappali fényt éjjé tesz mérgesen.

Sötét felhők nyitják ajtajukat,

sűrűn öntik a földre haragjukat.

Utcák hömpölygő folyóvá alakulnak,

félő madarak hallgatnak, elbújnak.

Tombol a szél, mordan süvít,

mit csak tud, magával röpít.

Röpít, felkap, messze sodor,

jókedvében tetőket ostromol.

Majd elhallgat a morajló ég,

sötétség helyett fényözön, kékség.

Pusztítás után csend honol,

úszó lomok, roncsdarabok mindenhol.

Mert...

Jatzkó Béla : Mert...

Mert úgy szeretsz, ahogy szeretem,

mert nem fáradsz sosem ölelni,

mert nem tudok veled betelni,

mert te vagy maga a szerelem,

mert minden rezgésed figyelem,

mert nem tudok másra figyelni,

mert kezdem magam irigyelni :

mert velem vagy jól és csak velem, –

mert küzd bennem gőg és félelem :

mert aki jön, el is tud menni,

mert nem lehet mindig csak nyerni,

mert a vesztesnek nincs kegyelem, –

alig merem megismételni,

hogy úgy szeretsz, ahogy szeretem.

Rajtad kívül...

Káli László: Rajtad kívül...

Rajtad kívül nincs más menedékem,

meddig szem ellát e sivár vidéken.

Hozzád űz a vágyam minden éjjelen,

s nappalom Tőled ragyog fényesen.

Hiányzol. Ma jobban, mint máskor.

Szeretném, ha itt lennél. Ha ölelnél.

Hozzám bújnál, mintha soha többé

nem akarnál elengedni. Mintha már

nélkülem akár nem is bírnád tovább.

Hiányzol. Tegnap óriás volt a Hold.

Faggattam, hogy vajon hol vagy most?

Hogy gondolsz-e Te is rám néha?

S hogy éjjel, színezüst fényével

betakart-e Téged? S hogy ha látott,

vajon mosolyt varázsolt-e arcodra?

S mit álmodtál éppen? Remélem szépet.

Rajtad kívül nincs más menedékem.

Hozzád s Te utánad vágyom.

Rólad szól a legszebb álmom.